2007. november 17., szombat

Dr. Szuszi

A macskáktól sok mindent lehet megtanulni. Dögönyözésük révén az ember megnyugszik, a stresszfaktorok enyhülnek, a depresszió tovaszáll. A dorombolás olyan frekvencián szólal meg, ami a Léleknek felüdítő zene. Nekünk, embereknek nem igen van ilyen lehetőségük embertársaink megnyugtatására. (Pedig mennyivel egyszerűbb lenne egy kis dorombolással elsímitani az ideggócokat...) Számunkra marad az ölelés, a Lelkek összeérintkezése egyetlen ártatlan emberi mozzanatban. Tudjátok, néha mit nem adnék azért, hogy a Barátaim bánatát elkergessem s szemük újra visszanyerhesse boldog csillogásuk.

Szuszi az én magánpszichológusom. Amikor hazajövök, egyből nyirvákolva elémjön, köszönt, dorombol, és amíg nem emelem fel egy orr-puszi erejéig, addig nem hagyj nyugton. Este dorombolása álomba ringat, aztán meg arra ébredek, hogy az úr hortyog és horkol... Szuszi méltán megérdemli a doktori címet, a bánatűzés doktorának címét. De ezt minden empatikus hajlamú négylábú barátunk örömmel viselné.

Nincsenek megjegyzések: