"Vigyél el...

...az a jó, ha meg se kérdezel, hogyha kézen fogsz és elviszel, vigyél el..."

Reggel. Napfény. Kakaó. Tömören így tudnám összefoglalni e csodálatos napom indulását. Joyce és Kata nálunk aludtak, így mikor 8 fele ki akartam jutni a konyhába, előbb csendben kellett (volna) kijutnom a szobából -és nem mint egy birodalmi lépegető. Nagyjából sikerült, csak ketten ébredtek fel rá... Anyukám készített nekem szendvicseket, majd csupán fél órás cicomázási hadművelet után elindultam a Nyugati forgóórához, ahova megbeszéltük a találkát Petivel, Bélával és Yunnal. Innen tovább a Jász utcába, a Terem elnevezésű egykori cérnagyár épületébe, ahol most több edzőterem van, nomeg tatami is, meg nagyon csúszós burkolatú padló. Kicsit edzettünk, ütőfával is megkergettük egymást. Tudjátok, a hakamát felölteni és rákötni az övet - méghozzá azt az övet, amivel együtt küzdünk életünk egy viszonylag hosszabb szakaszán - olyan érzés, mint amikor átlépsz egy másik világba. Aztán az öltözőben újra itt és most leszel. A mai edzést filmnézés követte. A Shogun Ninjája. Izgalmas egy film volt, vetekszik a Harcos a Szélben című remekművel... XD Aztán elnéztük a Kertészetire, de már nem lehetett bemenni a "gyermekeimhez". Így kicsit még sétáltunk, az út hazafelé vezetett. Este még mentem volna koncertre, de megint belázasodtam, így Anyu - de rossz érzés elismerni... - jogosan nem engedett el. Most iszok valami teát, mert nem akarok megint szobafogságot. NYAFFFFF...

Végtére is, jó napom volt. Amikor éppen nem kellett másra figyelnem, elmerültem gondolataimban. Állandó változásban van minden körülöttem. Mostanság minden nap -előfordul, h több - dolog is történik, amiket aztán elteszek abba a tarsolyba, amit Tapasztalatok címkével láttam el. Nem mindig tudom megérteni az embereket. De dolgozom az ügyön. :)
___________________________________________________________
Éppen meghallottam Katona Klári nagysikerű dalát, innen a mai bejegyzés címe.
Nézzétek meg itt... Csemege 1981-ből. :)