Próbáltátok már turbulenciában használni a mosdót a repülőn? Nem? Pedig egy élmény... főleg két pánikroham között, hogy öregem, biztos most zuhanunk le... Valahogy le kellene szoktatnom magam erről... mármint arról, hogy folyamatosan azt hallucinálom, le fogunk zuhanni... De persze megint zökkenőmentesen repültünk, nagyon elégedett vagyok a kapitányokkal. Már másodszor repültem Kurucz Ferenc kapitánnyal, a mosdóba menet találkoztam is vele, jó kedélyű pilótának tűnt, aki magabiztosan kézben tart mindent. (KD kérdése rögtön az volt, hogy ha ő kint császkált, ki vezette a gépet? :P) Jó érzés magyar személyzettel repülni. (RIP Malév :(.
A landolás utáni második legjobb pillanat az volt, amikor megláttam a túratáskám a csomagok között felém közeledni. Voltak ellenérzéseim, hogy esetleg elkeveredik a csomag, de szerencsésen megérkezett ő is. Azért pár váltás ruhát a biztonság kedvéért a kézi poggyászba is elpakoltam.
Frankfurt Hahn-ban meg azt szeretem, hogy nem túl nagy repülőtér, könnyen ki lehet találni és megtalálni a buszpályaudvart. Most csak kétszer kellett átszállnom, mert KD Lebach-ból átköltözött Diez-be. Mindezt akkor, amikor én is éppen jöttem... Persze Koblenzben megint rohantam a vonat után, mert a legmesszibb vágányról indult, a buszpályaudvar meg hét perc erőltetett séta (16,6 kg-os túrazsák plusz a kézipoggyász, élmény volt...)
De amikor KD-t megláttam a peronon Diez-ben... az minden fáradalmat kárpótolt.
Diez an der Lahn 10 ezres kis település Rehinland-Pfalz tartományban. A város felett az egykori grófi kastély uralkodik, hegyek között a völgyben bújik meg, Lahn folyó két partján. Közel van Limburg an der Lahn, ami már Hessen tartomány. Óvárosi részeiken középkori házak sorakoznak, olyan érzés ott sétálni, mintha bármelyik pillanatban szembe találkoznál a történelemmel.
Tegnap átsétáltunk Limburgba (hazafele KD volt kolis szobatársa fuvarozott minket, a Jóég küldte őket, hogy nem kellett visszagyalogolnunk/vonatoznunk... :) fagyiztunk, kóvályogtunk a régi utcácskákon, úgy éreztük magunkat, mintha mesébe csöppentünk volna.
Vasárnap már megyek vissza Budapestre. Addig meg... marad a szép ködös, néha napsütéssel tarkított német tavasz...
fényrajzolás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése