De még mindig és mindig szeretem! Bár már kifolyik a szemem, de az adatok olyan tények, amelyek hitelességét szinte lehetetlen kétségbevonni. De ahogy ezeket a szavakat leírom, pontosan tudom, nincsen valódi, hiteles adat. Pedig az adat hatalom. Minél közelebb áll a valósághoz, annál nagyobb hatalom. De pontosan tudjuk, hogy a valóságot pedig csak szubjektíven tudjuk érzékelni...
Lassan csattogok tova egyetemre. Most már nagyon szeretném befejezni, ez az utolsó, sokat emlegetett félév. Letettem a PhD-ról (egyelőre). Elfáradtam. Többször is éreztem, hogy egy popsival sok pacit nem lehet megülni, nekem pedig rengeteg lovat kellene betörnöm. Most azért megint utolértem magam, de... Máskülönben meg azon tűnödtem, mit fogok csinálni szeptembertől, amikor nem lesz egyetem? Furcsa lesz a sok szabadidő... Talán újra elkezdek festeni és írni. Nem tudom. Bár, akkor lesz a közigazgatási alapvizsga is...
Tegnap ZH-t írtunk este, utána a jó kis filmklub a régi munkahelyi kollégákkal. Hiányoznak, hogy nem látom őket nap, mint nap és nem tudunk világmegváltó eszmecseréket futtatni az életről, emberekről, cselekedetetkeről, kimondatlan szavakról.
Ma a Corvinus legjobb (nem vagyok ám elfogult) diákszervezetének gyűlésére megyek, idén még nem voltam, mivel öregdiák lettem köreikbe (alumna) a rengeteg elfoglaltságom miatt. Azért igyekszem azokon az eseményeken részt venni, amin csak tudok.
És, hogy miért jó a munkám? Valamit örökül tudok hagyni általa a következő nemzedéknek... Ha nem is nagy álmokat, valami kisebbet, talán jelentéktelent, de talán valakinek fontosat.
Jah, a repülést meg még mindig szeretem, de most, mikor jöttem haza túl sok volt a légörvény... képek... vannak... egy másik világról, ahol mindig süt a Nap és közel kerülünk a csillagokhoz, az eredetünkhöz, a múltunkhoz és a nem túl távoli jövőhöz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése