Amikor először hallottam Rakonczay Viktóriát a tv-ben beszélni, az első dolog ami az eszembe jutott, hogy az a nő szed valami kedélyjavítót, mert hogy olyan "vidáman" és elkötelezetten csacsogott férje eltűnéséről, mint még soha senki. Töretlen hittel és lelkesedéssel. Aztán megkerestem az expedíció hivatalos oldalát is, ahol minden nap friss bejegyzéseket lehetett olvasni Gábor feltételezett tartozkodási helyéről, érzéseiről, arról, hogy vajon hogyan is élheti meg a magányos nagy kalandot. Aztán a következő gondolatom az volt, hogy az egész eltűnés média cirkusz, valójában tudnak kommunikálni, de ha nem jelentik be az eltűnést, a kutya sem figyel fel rájuk.
Egy dolog azonban biztos: a házaspár eredményeit nem érdemes és nem is szabad vitatni. Rakonczay Gábor a világon először magyarként, magyar által tervezett kenuval, rekordot felállítva 60 nap alatt szelte át az óceánt. Mi, magyarok értük el ezt, akiknek nincs tengerük, csak egy kis, de annál jobban szeretett Balatonjuk. A házaspár korábban már megjárta a nagy vizet, saját maguk által tervezett hajóval átevezett a túlpartra. De persze, milyen a magyar ember? Írigy, féltékeny, ha a másiknak jó, akkor utálja a saját életét, dögöljön meg a szomszéd tehene! Egyből csalást kiállt. Az igazságot csak a házaspár tudja, hagyjuk meg nekik a jogot, hogy igazolhassák a teljesítményt.
És kicsoda is Rakonczay Viktória ebben a történetben? Tökéletes feleség. Nincs rá jobb szó. Egy nő, aki nem állt férje álmának az útjába, hanem teljes mellszélességgel támogatta. Egy nő, aki akkor is hitt a sikerben, amikor mindenki más a fejét csóválta és titkon már sajnálta szegény, itthon maradt asszonykát, hogy bizony özvegy vagy, szívem. Egy nő, aki túllépett önmagán, elengedte a párját, ami az egyik legnagyobb dolog egy kapcsolatban. Úgy szeretni, hogy képes legyél messzire engedni. "Jó, hogy vagy és azt akarom, hogy legyél!" Hány álmatlan, magányos éjszakája lehetett? Hihetetlen lelki erőre vall, még akkor is, ha titkon tudtak kommunikálni, de akkor még inkább, ha nem.
A házasságuk ettől minden bizonnyal erősebb lesz. Mostanában sokat tűnődtem azon, mi kell a jó házassághoz, vagy egyáltalán, bármilyen párkapcsolathoz. Végső soron két fontos elemet találtam - a teljesség igénye nélkül. Az egyik a bizalom. De nem csupán a másikban. Önmagunkban is. A másik a szabad tér. El kell engedni a másikat, hogy legyen saját mozgástere, hobbija, elfoglaltsága. Ettől több lesz a kapcsolat maga is.
Szép volt Gábor! Szép volt Viki! :) Hétköznapi hősok a teljesség felé vezető úton. Tanulhatunk tőlünk kitartásban és egymás iránti elköteleződésben.
"Ha egy Szerelem a Világlélek nyelvén íródik, nem áll a Személyes Történet útjába..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése