2012. március 15., csütörtök

egy diezi hétköznap

 Talán nem tűnik nagy dolognak, de nekem az volt. Egyedül bevásárolni. Ragyogóan süt a Nap, délelőtt a nyakamba vettem a várost és egy kellemes kis sétával egybekötött bevásárlókörútra indultam. Felfedeztem a közeli supermarketet, amely a Netto névre hallgat. De van itt Toom, Norma, Aldi, Lidl, Limburgban pedig Kaufland is. Aztán betértem egy papír-írószer boltba is, KD-nak jegyzet füzet kellett, úgyhogy vettem azt is. Szerencsére az eladó beszélt angolul, úgyhogy elboldogultunk. Éééééés volt ott egy cirmos cica! Amikor éppen mentem ki a boltból, akkor találkoztunk össze. Az ajtóban ült, muszáj volt megdögönyöznöm, bár annyira nem rajongott az ötletért...

 A városka továbbra is elbűvöl. Készítettem képeket is, elég furán festhettem, ahogy egyedül mászkálok és itt-ott megállok fényképezni... Rajtam kívül még nyugdíjasok és arab gyerekek az anyukájukkal kószáltak a belvárosban.

 Reggel még olyan köd volt, hogy azt gondoltam, ma elő sem fog bújni a Nap. Szerencsére tévedtem, most is erősen tűz, a fényében sütkérezem. Közben olvasgatom az otthoni híreket, hogyan telik az emléknap. Érdekes... innen messziről nézve pedig már-már nevetséges... Az egésznek semmi értelme sincsen. Az ünnep már rég nem arról szól, amiről kellene... akkor meg, minek megtartani súlyos állami pénzeken? Inkább rendeznének valamilyen segély akciót az igazán, vagy inkább úgy fogalmazva, a rendes/szemérmes szegényeknek... Nemesebb és a forradalom eszméjéhez méltóbb lenne, mint ami most megy Budapesten... Vonulnak jobbra. Vonulnak balra. Az igazi, fontos kérdésekkel nem foglalkoznak. Mostanában olybá' tűnik, a politika a sérelmek rendezésére szolgál.... nincs kedvem kifejteni, miért gondolom így...

 No meg, most már tudom, mit rejt a palackba zárt üzenet... ha lesz időm, akkor megírom még ma a folytatást....

Nincsenek megjegyzések: