14 évvel ezelőtt egy ragyogó júniusi napon egy maroknyi cicus költözött be hozzánk. Hamar rájöttünk, hogy ő az úr a házban, ezt megérkezése utáni első pillanatban nyomatékosította. Tegnap reggel rosszul lett, már egy ideje fájlalta a pofiját, mi azt hittük, csak egy csúnya tályog, ami megkeseríti életét és reméltük az állatorvosunk tud rajta segíteni.
Nem tud. A lehető legrosszabb hírt kaptuk. Rákos elváltozás. Padlóra kerültünk. Hiszen ő Családtag, teljes körű szavazati joggal. Nem csak egy egyszerű macska, aki vendégeskedik a háznál. Nem csak konzervnyitónak néz minket. Társnak, barátoknak, köteléknek, ahol teljes az élet. Az orvos azt mondta, ha rosszabbodik az állapota, el kell altatni.
Ha rosszabbodik. Szíven ütött. Vajon eldönthetjük-e, hogy mikor rosszabbodik az állapota? Vajon tudni fogjuk, hogy most jött el a pillanat, amikor már annyira szenved, hogy nem tud enni sem? Most is kín az étkezés, hiszen a fél pofiját elfoglalja a daganat. Evés közben fúj, morog, de éhes is és enni is akar. Rémálom. Minden egyes etetés ilyen. Az orvos szerint meg fogja szokni. Vagy csak minket akart vigasztalni.
Szenved. Ő is, mi is. Ő azért, mert időnként nagy fájdalmai vannak. Mi is, mert nem tudunk segíteni rajta. Kaphatna morfiumot, de akkor kórházban kellene tartani. Annyira rosszul meg még nincs.
De szenved. Este is sokat forgolódott, mire megtalálta az ideális alvópózt, ahol talán nem fájt annyira.
Szenvedünk mi is. Végig nézzük, ahogy a család kicsi kincse lassan elhagy minket. A mi szenvedésünk nem ér fel az övével. Mégis rossz látni, ahogy küzd minden egyes percért. Van-e jogunk eldönteni, hogy mikor legyen vége? Melyikünk lehet Isten, aki azt mondja, hogy ne tovább?
Éjjel többször felkeltem és megnéztem, hogy lélegzik-e még. Rám nézett, dorombolt, de a szemeiből sugárzik a fájdalom.
Szuszi meg semmit sem ért a történésekből. Csak azt látja, hogy Junior más kaját kap, kézből etetjük, miközben morog. Szuszi el van a saját kis univerzumában.
Junior még itt van köztünk. Ő nem gondol az elmúlásra, csak az itt és mostra.
Nagyon fogsz hiányozni, gyerekkori játszópajtásom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése