A Nap lázasan tűz az égen. Egy felhő sem mer belerondítani kék birodalmába. Az Idő lassan csorog előre az égi pályán. A labirintus sövénykerítésének apró szemű levelei élénken nyújtózkodnak a napfény felé. Tavasz van hirdetik a rigók az ágak között. Tücskök, bogarak másznak elő téli rejtekhelyeikről.
...4...
A lány tétován áll a kovácsoltvas kapu előtt. Apró szemű kavicsos út vezet innen tovább. Messze, elől szökőkút fehérlik a a zöld sövény közepén. Labirintus. A Félelmek Labirintusa, hirdeti a felirat a kapu felett. Belépjek, vagy fordítsak hátat? Egy fuvallat kap bele rozsdavörös hajába, egy fuvallat, amely a szökőkút felől érkezik, hívogató, csalogató fuvallat.
...3...
A kapu nyikorog, ahogy óvatosan kinyitja azt. Az első lépéseket bátortalanul teszi meg, pár métert halad előre, amikor a sövény összezár mögötte. Egyetlen út csak előre vezet. A szökőkút továbbra is ott várja. Megindul felé. Suttogást hall, valaki a nevén szólítja.
...2...
Elér a szökőkúthoz, körülötte kis kerti tó terül el, vizén megcsillan a napfény. Hosszasan nézi a vizet, amikor az hirtelen, a fizika törvényeinek ellentmondva függőlegesen felfelé indul meg. A vízcseppek egy alakot formálnak meg, egy nő, egy nimfa, a szökőkút őrzője jelenik meg előtte. Arca kedvesen elmosolyodik, amikor a lányra néz. A nimfa karjával balra int, jelezvén az útja arra vezet tovább. A lány biccent és elindul az irányba.
...1...
A sövénykerítés újra és újra összezár mögötte. Nincs visszaút. Hosszú ideig halad, amikor egy ajtóra bukkan.Az ajtó körül fafaragványok terülnek el. Jobbra angyalok, balra ördögök. A kezét a kilincsre helyezi. lenyomja azt... ahogy kinyitja... áporodott levegő csapja meg az orrát... az ajtó teljesen kinyílik...
...0...
Csörög a vekker. A lány felébred, az álom semmivé foszlik Macskája ásítva ránéz. Mintha ő mindent tudna...
1 megjegyzés:
Izgalmas pörgős, misztikus! Nagyon jó hangulatú írás! Lesz még ilyen? :)
Megjegyzés küldése