Elmaradásomat pótolván pötyögök néhány sort arról, hogyan is bonyolódok bele az Élet forgatagába.

Ahogy látom, szerdán írtam utoljára. Azóta levizsgáztam családpszichológiából, a családi életciklust nomeg a különböző szakaszok sajátosságai végett adódó házastársak közti konfliktus lehetőségeket és azok feloldását kérdezték tőlem, meg egy kis Erikson. (kezd örök sláger lenni...) Aztán oh, mi is volt még? Jah, igen, drámaped, most már abból is eltelt az első félévem. Vizsgák kipipálva másodszakon. Még kell egy szerelmesvers gyűjteményt leadni, aztán ennyi. Drámajátékvezetés volt, nagyon élveztem. Társ- és önismereti gyakorlatok. Sokat röhögcséltünk, node csupán nyolcan jelentünk meg plusz a tanár "bácsi".

Este Fundy és Linka aludt nálunk... Hogy-hogy nem, magam sem értem miért, de eltűnt egy üveg félédes vörösbor tartalma. Mondjuk, viszonylag korán elmentem aludni... Másnap reggel Peti beugrott, retorika vizsgáról érkezett, s nagyon elegáns volt. Majd Yunnal találkoztam a Móriczon, hazahoztam a gyermekeim. Már nagyon hiányoztak és most egy darabig nem szeretném őket kitenni sehova sem. Kaptam sok építő kritikát a Vendégkönyvbe :). De nem győzöm hangsúlyozni, ők az én elképzeléseim, nem várom el, hogy másnak is kiváltsa tetszését. Szeretek rajzolni, élettel megtölteni a fehér lapokat, nézni, ahogyan színek és formák veszik át az uralmat az egyszerűség felett.

Majd átugrottam Dodyékhoz, ahol éppen a Bajnokok Ligájának volt a sorsolása. (Vagy mi. :)

Pénteken még elmentem Apunak megvenni az ajándékát, Józsi -volt általános iskolatársam - társaságában. Találtam egy teázót, ahol lehet venni napraforgós teát. Véletlen folytán a tea fantázia neve "szamuráj". (Tényleg véletlen...) Aztán este még Anyu meglepetése is felfedeztetett, hála Bosyka körültekíntésének.

Éjjel nagyon különös álmom volt, de nem megyek bele a részletekbe, mert elég zavarosak még számomra is. Remélem egyszermajd továbbálmodom...

Mostanában Lelkemre telepedett az "ez az év is elmúlt és tekíntsünk vissza rá, milyen volt" hangulat. Néha azon kapom magam, a múltban teszek sétákat, miközben mondjuk a port távolítom el a zongora tetejéről, vagy éppen felmosok. Ezek az utazások számadások arról, hogyan éltem meg ezt az évet. Sok szomorú pillanata volt, ezt nem lehet elkendőzni. De ezek az élmények elhanyagolhatóak azon szép emlékeim mellett, amiket volt alkalmam megélni. Mind, legyen szó bánatról vagy örömről hozzám tartoznak. Az enyémek. És jó, hogy vannak, de ez nem jelenti azt, bennük élek. Még sok minden vár rám, előttem az Élet (csak nem látok tőle semmit...) és várom a Holnapot. Minden Holnapot. Nem telik el úgy nap, hogy ne tanuljak valamit, legyen az aprócska dolog, vagy világnézetrengető.

Még valami eszembe jutott, ha már így nagyon belelovaltam magam az elmélkedésekbe. Egy tanulmányom szerint az emberek (de leginkább a gyerekek) sajátosan élik meg mások által kapott Szeretetet. Eddig ebben semmi új nincsen. Úgynevezett Szeretet-tankokból tudnak erőt meríteni a mindennapokhoz. S ha a Szeretet-tank üres, akkor... Akkor jön a gödör és társai. Az embereknek többnyire 5 olyan úgynevezett Szeretet-nyelve van. Ilyenek az ajándékozás, a figyelmesség, a minőségi idő, a testi éríntés és az elismerő szavak. Most gondold végig azt, mi az, amitől a legjobban úgy érzed, mások szeretnek Téged. Ilyenkor decemberben, amikor a média erőlteti az ajándékozást és a minél "nagyobbat adsz annál jobban szereted azt az illetőt", elvész az igazi lényeg. A Tartalom.

Na de, nem akarok tovább szót fecsérelni és még be kell fejeznem valamit... (tényleg csak pár sort akartam írni... kárpótlásul, katt ide.