Salve 2007!

Ma éjfélkor a világvége elmarad. Tekíntve, hogy a Földön az időeltolódások miatt nem egységesen köszönt be 2008, így az Armageddon Szervezési Bizottság - tagjainak legnagyobb sajnálatára - nem tudott megegyezni egy világrengető időpontban.

Alig 24 óra és lezárul ez az Év. 2007 az edigi legszínesebb évem volt. Tanított az Életről, megkavarta az érzelmeket körülöttem, mintha csak finom égi Por lenne a felnőttek daimónjai körül. Érzelmek, olyan megfoghatatlanul leírhatatlanok. Pedig itt vannak mindig, a mellkasomban, ott érzem a leginkább jelenlétüket.

Kíváncsisággal vegyült félelemmel állok az Újév kapujában. Emlékek repülnek a fejem felett, magasan szállnak mint megannyi büszke madár. (Nem lehet őket egy kalap alá venni, minden emlék más-más madár alakját ölti fel, némelyik cinege, más pedig solyóm...) Oly' fiatal vagyok én, s az Örökléthez képest tűnékeny másodperc az életem.

Nem teszek fogadalmakat, hogy így-meg-úgy-meg olyan leszek. Én így vagyok én. Noha változom, folyamatosan alakulok, öregszem, ez sem kérdéses. Tökéletes sem vagyok, hála az Égnek. Elfogadom ami jön, nem állok a változások útjában sem. De élek is. Vannak, akik elfelejtik, élni jó, noha néha fájdalmas, de az is hozzánk tartozik. Mire elérkezik az az óra, amikor elhagyjuk ezt a világot, Életünk képei peregnek le előttünk, hogy aztán homályos foszlányokká váljanak. Képek, hangok, illatok. Az Idő elveszíti jelentőségét, akkor már nem számít, milyen évet jegyzünk...