Minden írói álmokat dédelgető egyén számára az elismerés nem az, ha sikerül bárhol is publikálni a gondolatait, történeteit - ez csak a technikai rész, ami ugyan fontos, de ezáltal csak elérhetővé teszi Mindenki számára. Az elismerés az, ha olvassák, amit lejegyez. Mi is késztet arra, hogy írjak? Egyszerűen most csak annyival intézném el ezt a kérdést: belső motíváció. Írnom kell, mert a gondolataim ki akarnak jutni. (Talán azért, mert találkoztam egy Tendével, aki átadta a halhatatlan üzenetet.) Tegnap este is még feltétlenül meg kellett osztanom Veletek a Kis Róka történetét. Tudom, sokan ismeritek, de nem árt, ha felevelenítjük mondanivalóját. (Mindenki magára levonatkoztatva.)
No, de a mai blog azért is szól Rólatok, az Olvasókról, mert tegnap 21 látógatóm volt. : ) Valószínű, hogy kereső-progik voltak többnyire, de akkor is, ha csak egy ember olvassa el, amit oly' nagy buzgalommal pötyögök ide, már Boldognak mondhatom magam. : ) Ugyanakkor, az általam felvetett témákról gondolom Neketek is van véleményetek. Bátran lehet velük ostromolni- ahogy Dody és Rob is szokta tenni : )
Éjjel álmodtam. Forradalmár voltam, és felmásztam valami szoborra, amit még soha életemben nem láttam. De egy szovjet katona lelőtt. Nem tudom, hogy meghaltam-e, hideg lett minden, és a továbbiakban úgy tűnt, mintha kívülről szemlélném az eseményeket. Aztán felriadtam, és miután sikerült visszaaludnom, megint az események kereszttűzében találtam magam. A Hősök Terén voltam, ahol mindenki halott volt. És egyszercsak fehér ködfoszlányok szálltak ki a testekből, és nagyjából fél méterre a Földtől táncba kezdtek, földöntúli zenére... Aztán megint felkeltem, és visszaaludtam harmadszorra is. Akkor már a jelenben voltam, és szakmai kézségfejlesztésen voltunk a csoporttal, ahol mindenki 50 évvel idősebb volt...
Ennyire emlékszem, nagyjából.
No, de a mai blog azért is szól Rólatok, az Olvasókról, mert tegnap 21 látógatóm volt. : ) Valószínű, hogy kereső-progik voltak többnyire, de akkor is, ha csak egy ember olvassa el, amit oly' nagy buzgalommal pötyögök ide, már Boldognak mondhatom magam. : ) Ugyanakkor, az általam felvetett témákról gondolom Neketek is van véleményetek. Bátran lehet velük ostromolni- ahogy Dody és Rob is szokta tenni : )
Éjjel álmodtam. Forradalmár voltam, és felmásztam valami szoborra, amit még soha életemben nem láttam. De egy szovjet katona lelőtt. Nem tudom, hogy meghaltam-e, hideg lett minden, és a továbbiakban úgy tűnt, mintha kívülről szemlélném az eseményeket. Aztán felriadtam, és miután sikerült visszaaludnom, megint az események kereszttűzében találtam magam. A Hősök Terén voltam, ahol mindenki halott volt. És egyszercsak fehér ködfoszlányok szálltak ki a testekből, és nagyjából fél méterre a Földtől táncba kezdtek, földöntúli zenére... Aztán megint felkeltem, és visszaaludtam harmadszorra is. Akkor már a jelenben voltam, és szakmai kézségfejlesztésen voltunk a csoporttal, ahol mindenki 50 évvel idősebb volt...
Ennyire emlékszem, nagyjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése