...és a végén kezdte úgy érezni, hogy mindenki elfelejtkezett róla. Kicsi szíve hűséggel megtelve dobogott, nem panaszkodott, csak várt. Képes volt arra, hogy akkor is örüljön Barátjának és mosolygós pofiját mutassa felé, amikor a Kisherceg történetesen pontatlan volt, vagy bizonyos okokból késlekednie kellett. A Róka megszelídetté vált. Pedig mindig is utált várni. De a Kisherceget szerette, minden csepp Szeretetével. Ezért volt képes mindig felülemelkedni saját duzzogásán, és jókedvvel köszönteni őt... : )
Mindannyiunkban ott van a Róka, és ott van a Kisherceg is. Van úgy, hogy mi nem tudunk pontosak lenni - szóval igen, én többnyire Kisherceg vagyok, mint Róka... Mostanában nem tudok időben elindulni... Ha mégis késünk valahonnan, akkor is fontos, hogy megőrízzük nyugalmunkat. A kapkodással és sietséggel már nem fogunk változtatni a tényen, hogy elkéstünk. Akkor már az lesz az adott szituáció, amit meg kell oldanunk, és nem maga a késés. Persze, sokat számít, hogy a Róka miként fogadja. Nem éri meg morcosnak lenni, inkább örüljünk annak, hogy végre találkozunk azzal, akit már nagyon várunk. Persze, utálatos dolog várakozni. De az Életben szinte mindig mindenre várni kell. Gondoljunk csak arra, hogy 9 hónap feszült és örömteli várakozással teli időszak a Babavárás. Várunk a tömegközleskedési eszközökre, a tanórák elmúlására, vagy csak csaupán az idő eltelésére. Ezért nincs mit felróni, ha valaki elkésik. Légy Boldog akkor, hogy ott van, és a karjaidba zárhatod, vagy jót beszélgethetsz egy rég nem látott Baráttal. Nem tudhatod, meddig élsz. Hidd el, nem éri meg negítiv érzelmeket sugározni a külvilágba. Sokkal jobban kifizetődöbb mosolyogva fogadni azt, amit a várakozásod végén kapsz... Rajtad áll... Élj a lehetőséggel... : )
: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése