Lelki gyötrelmek fizikai megtestülései?

Egész nap a halálomon voltam, ha lehet így fogalmazni. Családom és Barátaim aggódtak, hogy talán már a kiszáradás fog fenyegetni, de az este folyamán még sikerült egész nyugodalmasan aludnom, és most még a párizsi is lecsúszott a torkomon, remélhetőleg ott is marad, ahol a helye van... Közben azon tűnődtem, vajon mi lehet az oka ramaty állapotomnak, több bűnös is meg lett gyanúsítva, de a tettes azonosítása még most is zajlik. A lényeg az, hogy mostanra már sokkal jobban érzem magam. Nem szeretek beteg lenni, olyan kiszolgáltattottá válik az ember. És azt nagyon nehezen viselem. De ki nem? Mondják, hogy néha kénytelenek vagyunk elfogadni olyan helyzeteket, amik nem kedvünknek való. De, amikor ezek a bölcseletek megszületnek, könnyebb szavakba fomálni, mint aztán szembenézni vele. Azt beszélik, minden betegség mögött a Lélek fájdalmai lapulnak. Az én Lelkem, hellyel-közel boldog, akkor is, ha éppen a legmélyebb csalódások és fájdalmak bugyraiban leledzik. Élek, többnyire egészséges vagyok, nem kell megküzdenem vadállatokkal, nem kell az utcán aludnom, szerető szívek vesznek körül. Lényegében a Maslowi-hierarchia kritériumainak eleget teszek.
Most viszont az ágyam felé orientálódok, mert érzem, hogy megint kezd fájni a pocim. Legközelebb kifejtem amire most nem jut időm.