Két ember úgy döntött, hogy szebbé varázsolják egymás életét, és összekötik életüket, hívatalosan is. Ezen a napon, boldogságukban másokkal is szeretnének osztozni. Evégett történt meg az, hogy minket is meghívtak a ceremóniára, és az azt követő vacsira. A polgári része hamar lezajlott, négy aláírással pecsételték meg Sorsuk, egy-egy igen elrebegésével. No, és ne feledkezzünk meg a gyűrűkről sem, amik amennyire picik, annál nagyobb feladatot teljesítenek, egy Erő jelképei az összetartozás szimbólumaként. Aztán, a vőfély kérésére mindenki átment a templomhoz (5 perc séta az önkormányzati hívataltól). Igen ám, de a templom zárva volt, egy Lélek sem járt arra, rajtunk, a nagyszámú násznépen kívül. A meghívón negyed 3 szerepelt, de a Pap bácsi kicsit elnézte az időt, és a Sekrestyés Néni-piros alapon fehér pöttyös takarító ruhában- csak félkor nyította meg a templom kapuit. Betódultunk, és elfoglaltuk a padokat. A Mise sem tartott sokáig, elhangzott az eskű szövege, miszerint a férfi feleségül veszi a nőt, a nő pedig férjéül fogadja a férfit. Aztán átcsörtettünk a 3. kerületbe (Újpestről ki Óbudára) és a Hotel Rómaiban folytattuk a mulatozást. Volt minden, ami ilyenkor lenni szokott, meseszép menyasszony, boldog vőlegény, nagyszájú vőfély, menyasszonyicsokor eldobása hajadonok közszemlére való tételével-nem én kaptam el, a csokor nagy ívben elkerült, pedig a menyasszony háta mögé tuszkoltak, a virághalmaz egy pasi előtt landolt:) - aztán a harisnyakötő is repült, a nőtlen pasik elé, de egyik sem kapta el. A vacsora a már említett Hotelben zajlott. Mielőtt leültünk volna enni, az egyik rémálmom vált valóra. Brrr, még most is borzongok, ha visszagondolok rá. Felkértek táncolni. Én utoljára a szalagavatómra készültem betanult koerográfiával, és már az sem tegnap volt. Bár jártunk hastánc tanfolyamra Hugival és Yunnal, de egy esküvőre aligha illik... Végtére is, túléltem a táncot, mert most itt vagyok, és ezen sorokat gépelem. Aztán jött a kajálás, amit már nagyon vártam, mert este 7-kor már igencsak éhes voltam. Összegezve, finomak voltak, a felkínált étkek, a fagyi is egész ehető volt, a tortáról nem is beszélve. Most úgy érzem, nem bírnék még egy falatot leerőszakolni a torkomon.
Ahogy ott ültem, és figyeltem a fiatal párt, önkéntelenül is elkezdtem álmodozni arról, hogy vajon mit fogok érezni akkor, amikor én leszek a helyükben. Vajon, hány ember fog eljönni? Vajon, sütni fog-e a Nap? Vajon férjhez megyek-e egyáltalán? Én teljes szívemből szeretném egyszer -nem többször, tudom, túl konzervatív vagyok...- Valakihez hozzákötni az életem. Az Illetőnek ugyan túl kell élnie a Próbát, de nem ám olyat, mint a Mesebeli Királyfinak, aki három próbán verekedi át magát, és végül a tűzokádó sárkányt is legyűri... Ezt a Próbát az élet szüli, és, ha az Illető-legyen szó Akárkiről- kiállja, azt mindenki tudni fogja. Vagy, ha nem is mindenki, én biztos. És aztán lehet egy közös jövőt építeni, mint, ahogy ma az Idős Pap Bácsi is mondta a példabeszédében, az a ház áll biztosan, amelyiket erősen megalapoznak, és nem ingoványra építik. Biztonságra vágyom, nem akarom minden este a menyasszonyi ruhámat próbálgatni, hogy megnyugodjak a Holnapoktól. Napjainkban rengeteg házasság megy tönkre. Legtöbbször azért, mert a felek nem képesek elfogadni egymást, talán, még saját magukat sem. Önmagukat keresik, közben hibát hibára halmoznak. Bár, nekem a legkevésbé van jogom ítélkezni mások élete felett. Én sem szeretem, ha mindenki jobban tud Nálam mindent, főleg azt, hogyan is kell(ene) élnem. Elvégre, "szabadakaratunk" van. Hadd döntsük el mi...
Holnap elutazom, lehet, hogy erre a hétre ez az utolsó bejegyzésem. Gyenesdiáson nem biztos, hogy találok internet-hozzáférést (nem vagyok ám függő... csak szeretek blogot írni) Ha tehetem, délelőtt még bevések valamit, amit még szándékomban áll, de most már agyilag kezdek zokni lenni, elég hosszú, és fárasztó napot tudhatok magam mögött, nem beszélve a vasárnapiról, 3 és fél óra zötykölődés vár ránk...
Yunina, lemaradok arról az Angyalos izéről, majd kommentáld, milyen volt. Mikor lesz az ismétlés? Nem akarja valaki felvenni?
Ahogy ott ültem, és figyeltem a fiatal párt, önkéntelenül is elkezdtem álmodozni arról, hogy vajon mit fogok érezni akkor, amikor én leszek a helyükben. Vajon, hány ember fog eljönni? Vajon, sütni fog-e a Nap? Vajon férjhez megyek-e egyáltalán? Én teljes szívemből szeretném egyszer -nem többször, tudom, túl konzervatív vagyok...- Valakihez hozzákötni az életem. Az Illetőnek ugyan túl kell élnie a Próbát, de nem ám olyat, mint a Mesebeli Királyfinak, aki három próbán verekedi át magát, és végül a tűzokádó sárkányt is legyűri... Ezt a Próbát az élet szüli, és, ha az Illető-legyen szó Akárkiről- kiállja, azt mindenki tudni fogja. Vagy, ha nem is mindenki, én biztos. És aztán lehet egy közös jövőt építeni, mint, ahogy ma az Idős Pap Bácsi is mondta a példabeszédében, az a ház áll biztosan, amelyiket erősen megalapoznak, és nem ingoványra építik. Biztonságra vágyom, nem akarom minden este a menyasszonyi ruhámat próbálgatni, hogy megnyugodjak a Holnapoktól. Napjainkban rengeteg házasság megy tönkre. Legtöbbször azért, mert a felek nem képesek elfogadni egymást, talán, még saját magukat sem. Önmagukat keresik, közben hibát hibára halmoznak. Bár, nekem a legkevésbé van jogom ítélkezni mások élete felett. Én sem szeretem, ha mindenki jobban tud Nálam mindent, főleg azt, hogyan is kell(ene) élnem. Elvégre, "szabadakaratunk" van. Hadd döntsük el mi...
Holnap elutazom, lehet, hogy erre a hétre ez az utolsó bejegyzésem. Gyenesdiáson nem biztos, hogy találok internet-hozzáférést (nem vagyok ám függő... csak szeretek blogot írni) Ha tehetem, délelőtt még bevések valamit, amit még szándékomban áll, de most már agyilag kezdek zokni lenni, elég hosszú, és fárasztó napot tudhatok magam mögött, nem beszélve a vasárnapiról, 3 és fél óra zötykölődés vár ránk...
Yunina, lemaradok arról az Angyalos izéről, majd kommentáld, milyen volt. Mikor lesz az ismétlés? Nem akarja valaki felvenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése