Déltután naivan gondoltuk Yuninával, hogy majd rajzolni fogunk a Szigeten. Mondanom se kell, nem lett belőle semmi. Mindezért részben én vagyok okolható, részben a szomszéd kutyi. Mike- gazdája szellemesen e névre keresztelte- tehetséggel megtalálta az első pocsolyát, ami az útjába esett... Mikor elindultam itthonról, szép, tiszta, fehér kutya volt. Mire hazaértem, négy lába feketélett, hasa aljáról csimbókosan lógott a szőr, és különböző potyautas falevelek lógtak le bundájáról. Ám egy kölyökkutyától nem várhatom el, hogy kikerülje a sáros kis alkalmi tavacskákat, amikor annyira izgalmas mindent foltos lábnyomokkal beborítani... Főleg a kutyaszitter egykor fehér felsőjét.
Ma este is betámadtak minket a szomszéd néni unokái. :) Először Zsózsó szállingozott át egymagában, szerette volna befejzni a tegnapi rajzát, amit már akkor is nagy műgonddal készítgettett, de nem juttott a végére. Majd Marci is megjelent, és míg a húga a szobában bent mesterien maszatolt a pasztellel, addig ő a konyhában sertepertélt a "szoknyám" körül, miközben a sütit állítottam össze. Holnap 13 éves lesz a Magatartástudományi Intézet, és ennek örömére összeröffen a dolgozói állomány, a bulit mindenki hozott sütivel támogatja. Ezen okból kifolyólag ragadtam a konyhában-mellékesen megjegyzem, hadilábon állok a fakanál-hadműveletekkel, de sütni nagyon szeretek. Az első adag, amihez hozzáláttam, viszonylag hamar összeállt, de kishijján elbukott a dolog a tojás sárgájának és fehérjének szétválasztásánál. De ezt is áthidaltam, és a piskota része a sütinek gyönyörűre sült, mondhatni, tökéletes lett. Aztán jött a csokis fele... nos, az egy kicsit odaégett... az igazság az, hogy teljesen szén állagú lett... Ez majdnem, hogy kedvem szegte, mert a kezdeti szárnyalásom hirtelen egyetlen rossz manőverrel megbukott. De nem adtam fel, jól emlékeztem a múltkori alkalomra, amikor az étcsoki megolvasztása közben a konyharuhát gyújtottam meg a tűzhelyen- véletlenül- és elkerülvén a további rituális konyharuha égetését, akkor inkább bevágtam a étcsokit mikróba, ahol viszont odakozmált... Így joggal mondhatom, a mai sütés nem alakult olyan rosszul. A második adag Csokis Álom -a sütit e névre kereszteltem, mert az eredeti recept csak egyszerűen csokoládés sütinek titulálta- sokkal jobb lett, mint az első. Mire kész lettem, a gyereksereg is körém gyűlt-időközben a legidősebb unoka is áttalált hozzánk, Húgom egyik barátnője is nálunk maradt, Golyó is meglátogatott oly' hosszú idő után minket. Ők voltak a tesztközönség, az első adag Csokis Álom került felosztásra. Közsikert aratott...:) Most elégedetnek, kellőképp fáradtnak érzem magam. Csak, gondoltam megosztom veletek is, milyen jó dolog sütni... Jah, és a helyesírást kéretik figyelmen kívül hagyni.
Ma este is betámadtak minket a szomszéd néni unokái. :) Először Zsózsó szállingozott át egymagában, szerette volna befejzni a tegnapi rajzát, amit már akkor is nagy műgonddal készítgettett, de nem juttott a végére. Majd Marci is megjelent, és míg a húga a szobában bent mesterien maszatolt a pasztellel, addig ő a konyhában sertepertélt a "szoknyám" körül, miközben a sütit állítottam össze. Holnap 13 éves lesz a Magatartástudományi Intézet, és ennek örömére összeröffen a dolgozói állomány, a bulit mindenki hozott sütivel támogatja. Ezen okból kifolyólag ragadtam a konyhában-mellékesen megjegyzem, hadilábon állok a fakanál-hadműveletekkel, de sütni nagyon szeretek. Az első adag, amihez hozzáláttam, viszonylag hamar összeállt, de kishijján elbukott a dolog a tojás sárgájának és fehérjének szétválasztásánál. De ezt is áthidaltam, és a piskota része a sütinek gyönyörűre sült, mondhatni, tökéletes lett. Aztán jött a csokis fele... nos, az egy kicsit odaégett... az igazság az, hogy teljesen szén állagú lett... Ez majdnem, hogy kedvem szegte, mert a kezdeti szárnyalásom hirtelen egyetlen rossz manőverrel megbukott. De nem adtam fel, jól emlékeztem a múltkori alkalomra, amikor az étcsoki megolvasztása közben a konyharuhát gyújtottam meg a tűzhelyen- véletlenül- és elkerülvén a további rituális konyharuha égetését, akkor inkább bevágtam a étcsokit mikróba, ahol viszont odakozmált... Így joggal mondhatom, a mai sütés nem alakult olyan rosszul. A második adag Csokis Álom -a sütit e névre kereszteltem, mert az eredeti recept csak egyszerűen csokoládés sütinek titulálta- sokkal jobb lett, mint az első. Mire kész lettem, a gyereksereg is körém gyűlt-időközben a legidősebb unoka is áttalált hozzánk, Húgom egyik barátnője is nálunk maradt, Golyó is meglátogatott oly' hosszú idő után minket. Ők voltak a tesztközönség, az első adag Csokis Álom került felosztásra. Közsikert aratott...:) Most elégedetnek, kellőképp fáradtnak érzem magam. Csak, gondoltam megosztom veletek is, milyen jó dolog sütni... Jah, és a helyesírást kéretik figyelmen kívül hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése