Ma találkoztam egy Időutazóval. Tudom, hogy az volt, nem lehetett más. A villamoson utaztam, az Oktogonnál járhattam, amikor egy Idegen megszólított. Szemüvegén keresztül átható, zöld tekíntet fürkészte a külvilágot, sötét haja varkocsnak beillő fonatban végződött. Bizonytalanul rám nézett, éreztem, hogy meg fog szólítani. Kicsit habozott, aztán beszélni kezdett.
- Régen itt volt..., lehetett egy West... egy Westend nevű hely. Hol kell leszállnom, hogy megtaláljam? - kérdezte.
- A Nyugatinál - feleltem. - Magam is oda igyekszem.
- Köszönöm. - mondta, és idegesen körbekémlelt, mintha azt nézné, követik-e. Végül, elértem a Nyugatihoz, és az Időutazó is... Mindketten leszálltunk, aztán mentünk tovább, a saját dolgunk után.
Lehet, hogy csak egy diák volt, aki már régen nem járt Pesten, és ezért volt bizonytalan. De az én emlékeimben már csak az Időutazó marad. Ma amúgy is a Képzelet szárnyalásának megfelelő idő volt, vihar tombolt, és csodaszép villámok cikáztak az égen. Kell-e ennél több?
- Régen itt volt..., lehetett egy West... egy Westend nevű hely. Hol kell leszállnom, hogy megtaláljam? - kérdezte.
- A Nyugatinál - feleltem. - Magam is oda igyekszem.
- Köszönöm. - mondta, és idegesen körbekémlelt, mintha azt nézné, követik-e. Végül, elértem a Nyugatihoz, és az Időutazó is... Mindketten leszálltunk, aztán mentünk tovább, a saját dolgunk után.
Lehet, hogy csak egy diák volt, aki már régen nem járt Pesten, és ezért volt bizonytalan. De az én emlékeimben már csak az Időutazó marad. Ma amúgy is a Képzelet szárnyalásának megfelelő idő volt, vihar tombolt, és csodaszép villámok cikáztak az égen. Kell-e ennél több?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése