Szikrázó napsütés töltötte be az eget. Dél felé járhatott az Idő. Néhány bárányfelhő kószált az égen. A szellő lágyan fújdogált, a természet balzsamos illata vonta be a tájat.
A hegyek közt megbújó, előre kiugró kis szikla tetején ültem, alattam a Vég Nélküli Völgy terült el. A kövek már átforrosódtak alattam, de még nem égetett. Néztem az előttem elterűlő vidéket. Béke járta át a Lelkem. Hazataláltam. A természet az én otthonom.
Felálltam, s a szikla peremére léptem. Lebámultam a mélységbe. A szívem majd' kiugrott a helyéről, úgy dobogott. Összeszedtem az utolsó csepp bátorságomat is, és torokba gombóc érzéssel kiléptem a "semmibe". Széltündér jóindulatára bíztam magam. Ekkor szárnyaim nőttek, és zuhanás helyett szelek hátán szálltam, el, a messzi kékbe, és átadtam magam a repülés örömének...
"No limits, Ninares" :)
A hegyek közt megbújó, előre kiugró kis szikla tetején ültem, alattam a Vég Nélküli Völgy terült el. A kövek már átforrosódtak alattam, de még nem égetett. Néztem az előttem elterűlő vidéket. Béke járta át a Lelkem. Hazataláltam. A természet az én otthonom.
Felálltam, s a szikla peremére léptem. Lebámultam a mélységbe. A szívem majd' kiugrott a helyéről, úgy dobogott. Összeszedtem az utolsó csepp bátorságomat is, és torokba gombóc érzéssel kiléptem a "semmibe". Széltündér jóindulatára bíztam magam. Ekkor szárnyaim nőttek, és zuhanás helyett szelek hátán szálltam, el, a messzi kékbe, és átadtam magam a repülés örömének...
"No limits, Ninares" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése