Álmok Tengerén

Esik az eső, a vadszőlő levelein a cseppek egyenletesen peregnek lefele, hogy aztán a földet áztassák el. A mi ablakunkat különösképp körbefutotta a zöld. Szombat délelőtt van, s ez a nap kiváltképp alkalmas arra, hogy az ember szabadjára engedje a képzeletét. Az Idő Urainak szereplői is csak arra várnak, hogy történetüket olvasható formába öntsem. Nem beszélve az Elveszett Lélek befejezéséről sem. De, míg az utóbbiból alig néhány oldal hiányzik, addig a másik történet csak részletekben látott napvilágot. A napok peregnek egymás után, bármely mű szereplője egyre többet árul el magáról. Mind egy-egy utat járnak be, a maguk fejlődésének ösvényén. Persze, akadnak, akik elbuknak, vagy megint mások rögösebb kerülővel érnek célt. Ettől -is- olyan izgalmas írni.
Ha már az írásról van szó, a júniusi beadandó témát teljesen elfelejtettem elkészíteni. Annyi minden történt, és a hónap oly' gyorsan szállt el felettem. A téma az elfogadás. Ma mindenképp megírom...
Később talán még visszatérek.