Nem adtam fel az álmaimat, csak elengedtem a régieket. Tudtam, hogy nem lesz könnyű. Az élet nem az. Az ösvényünket akadályok keresztezik. A képzeletemben olyan, mint egy kanyargos út, mely hegyen-völgyön, pusztában keresztül vezet. Hol sűrű, s alig áthatolható erdőben, hol egyenesen a sík terepen fut végig. Van, amikor nekünk kell új csapást vágnunk a susnyásban. Másoknak lehet, hogy könnyebb a kitaposott utat választani, a járatlan helyett. De én úgy gondolom, kihívás olyan útra térni, amire előttünk más nem tette a lábát. A tudásvágy hajt az Ismeretlen felé. Meg kell tudnom, mi van ott, ahol még nem volt senki. Mert rajtam kívül más nem mondhatja meg, mert ha mástól hallom, az nem ugyanaz. Nekem kell megtalálnom... Lehet, hogy ezen az úton magányosan fogok végigmenni. De, azt bizton tudom, a Barátaim a közelben lesznek, s hogyha egy kiálló gyökérben megbotlom, elkapjanak. Mint, ahogy én is ott leszek, ha ők ütköznek gátba, és ígyekszem segíteni "átmászni" rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése