Déltuán végül elmentünk sétálni, már nem esett az eső. Eredetlieg a Budai Várba indultunk, de az Oktogonnál láttunk egy sárgára festett tehenet, gyorsan leugrottunk a villamosról -még a régi tipusun utaztunk, de az újak is üzembe álltak már a Körúton- és inkább úgy döntöttünk, hogy megkeressük a többi mozdulatlan jószágot is. Így a Hősök tere felé mentünk, végigsétáltunk az Andrássy úton. Közben megcsodáltuk a házakat, a régi épületek között szoc.reál házak virítanak. (mondanom sem kell, mennyire elrontják az összhatást) Ha választanom kellene két ház között, melyek az út két oldalán állnak egymással szemben, és az egyik csúnya, viszont a másik szép, akkor bizony az előbbit választanám, mert a kilátásom a szebbre nyílna...
Sem a Hősök terén, sem a Felvonulási téren nem találtunk több tehenet. A Kodály Köröndön volt kettő - érdekes színárnyalatokban - melyekre apró betűkkel ki van írva, hogy senki se másszon fel a tehenekre... Ennek ellenére a gyermekek szívesen meglovagolják az alkalmi hintalovakat. Tettünk egy sétát a Vajdahunyad vára körül, egy srác gitáron a Nothing Else Matters-t játszotta, sok-sok ifjú pár rajzott ki esküvői kép készítésének céljából. Tollas Indiánok zenéltek, a Bűbájos Mary elolvasása óta egészen más szemmel nézem őket. A Műkorcsolya pályán VB hangulat tart bűvkörében mindent, vannak, akik a kerítésen kivülről figyelik a kivetítőt.
Mentünk volna csónakázni, de a Húgom azt mondta, inkább ne tegyük, amíg nem szerzünk be egy izmos férfit. (Bosyka és Én nem voltunk elég biztosíték számára) Így erről letettünk. Elindultunk haza felé, még útba ejtettük a Millenáris Homokórát, azaz az Időkereket. Alig lehet látni, ahogy a homokszemek leperegnek. Végül visszasétáltünk az Andrássy úton az Oktogonig, találtunk egy Japán kiállítást hírdető házat, amit szintén legközelebb fogunk megtekínteni -terveim szerint. A Felkelő Nap országának lakberendezését mutatja be a a kíváncsi európaiaknak. Egy hónapja elmentünk megnézni a Magyar Színházba egy igazi, japán kjogent. Nagyon tetszett, noha nem értettem semmit a szövegből, de közelebb éreztem magam az általam nagyon kedvelt világhoz. Legközelebb többet is elmesélek róla, de pillanatnyilag nagyon fáradtnak érzem magam. A mai napi adagot zárolom.
:)
u.i.: Anglia kiesett, Portugália továbbjutott. Érik még meglepetések az embert...
Mentünk volna csónakázni, de a Húgom azt mondta, inkább ne tegyük, amíg nem szerzünk be egy izmos férfit. (Bosyka és Én nem voltunk elég biztosíték számára) Így erről letettünk. Elindultunk haza felé, még útba ejtettük a Millenáris Homokórát, azaz az Időkereket. Alig lehet látni, ahogy a homokszemek leperegnek. Végül visszasétáltünk az Andrássy úton az Oktogonig, találtunk egy Japán kiállítást hírdető házat, amit szintén legközelebb fogunk megtekínteni -terveim szerint. A Felkelő Nap országának lakberendezését mutatja be a a kíváncsi európaiaknak. Egy hónapja elmentünk megnézni a Magyar Színházba egy igazi, japán kjogent. Nagyon tetszett, noha nem értettem semmit a szövegből, de közelebb éreztem magam az általam nagyon kedvelt világhoz. Legközelebb többet is elmesélek róla, de pillanatnyilag nagyon fáradtnak érzem magam. A mai napi adagot zárolom.
:)
u.i.: Anglia kiesett, Portugália továbbjutott. Érik még meglepetések az embert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése