Ez az egy hét oly' gyorsan telt el, hogy szinte álomnak tűnik az egész. Kellemesen elfáradtam, noha időm nagyrészét kóborlással töltöttem Nolasynban. Tegnap még a Balaton partján ültem, a lábamat a vízbe lógattam, ahol a víz balzsamos éríntéssel nyaldosta talpam. A Nap perzselő sugaraitól egy szomorúfűzfa óvott meg, mely az ágait a vízbe mártogatta. Figyeltem a vízet, ahogy fodrozódott, amint éppen egy fürdőző felkavarta nyugalmát. Majd tekíntetem az égre tévedt, az én hőn szeretett, határtalan kék egemre! Azon tűnődtem, nem hiába nincsenek szárnyaink, helyettük adott a képzeletetünk. Vannak -megrögzött-földön-ragadottak-, akik nem élnek a lehetőséggel, és nem használják ki, ami aztán az évek folyamán elsorvad, akárcsak, a Lelkük is. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha nem tudnánk álmodozni! Világokat építeni, és aztán benépesíteni mindenféle meseszerű, vagy éppen valóságos lényekkel. Persze, az a világ, ami valóban körbevesz minket, is tartogat, mitöbb, tele van Csodákkal. Csak észre kell venni őket. Lehet, egy aprócska kis béka, ami éppen kiugrál az ember mellé a partra. Lehet egy hullócsillag, ami a pillanat egyetlen töredéke alatt látattja magát. Vagy a Naplemente a sziklákról nézve, de lehet, a Napfelkelte is. Vagy egy ismeretlen kisbaba mosolya a vonaton. A Csoda az, amit mi annak tartunk. Mi dönthetjük el, nem más. Ezt soha, senki nem veheti el tőlünk.
A napok elteltek, kiszakítva a dolgos hétköznapokból, kicsit talán, a magányból is. Noha mindig nyüzsőgnek körülöttem-szükségem van társaságra, az Éjjel sötét keze szorítóan próbál torkom köré kúszni, azt suttogván: "egyedül vagy a Nagyvilágban". Ugyan a Hajnal mindig eljő, számomra Reményt hoz a a mindennapok küzdelmeihez, legyen szó egy csatáról, vagy egy önmagunkkal vívott harcról. Szükségem van arra, hogy szeressenek. Cserébe nem tudok mást adni, csak magamat -álarcok nélkül- minden csepp Szeretetemmel.
Az elmúlt időben nem néztem híradót, újságot sem olvastam, csak a könyvemet vittem magammal. a történet az első világháború ideján játszódik. Végigköveti a Család életét, a trónörökös halálától kezdve az újra megtalált Boldogságig. Belegondoltam, mi lenne, ha én lennék a főhősnő helyében, és végig kellene néznem, ahogy a Barátaimat elviszik katonának harcolni a túláradó gyűlőlet ellen. Agyonaggódnám magam a Szeretteimért, Garibalditól kezdve, Nyuszifülön át Foxig, a Bátyámról, és a Klánomról nem is beszélve. Nehezen viselném, de, a fronton harcolóknak nincs szüksége gyenge nyafkákra, erős, bátorszívű támogatás kell nekik. És nem csak háborúban, mindig. Mellettük kell állnunk, nekünk, nőknek, teljes Szívvel és sok Szeretettel.
Az álom világa hívogat, úgy vélem, most engedek csábításának.
A napok elteltek, kiszakítva a dolgos hétköznapokból, kicsit talán, a magányból is. Noha mindig nyüzsőgnek körülöttem-szükségem van társaságra, az Éjjel sötét keze szorítóan próbál torkom köré kúszni, azt suttogván: "egyedül vagy a Nagyvilágban". Ugyan a Hajnal mindig eljő, számomra Reményt hoz a a mindennapok küzdelmeihez, legyen szó egy csatáról, vagy egy önmagunkkal vívott harcról. Szükségem van arra, hogy szeressenek. Cserébe nem tudok mást adni, csak magamat -álarcok nélkül- minden csepp Szeretetemmel.
Az elmúlt időben nem néztem híradót, újságot sem olvastam, csak a könyvemet vittem magammal. a történet az első világháború ideján játszódik. Végigköveti a Család életét, a trónörökös halálától kezdve az újra megtalált Boldogságig. Belegondoltam, mi lenne, ha én lennék a főhősnő helyében, és végig kellene néznem, ahogy a Barátaimat elviszik katonának harcolni a túláradó gyűlőlet ellen. Agyonaggódnám magam a Szeretteimért, Garibalditól kezdve, Nyuszifülön át Foxig, a Bátyámról, és a Klánomról nem is beszélve. Nehezen viselném, de, a fronton harcolóknak nincs szüksége gyenge nyafkákra, erős, bátorszívű támogatás kell nekik. És nem csak háborúban, mindig. Mellettük kell állnunk, nekünk, nőknek, teljes Szívvel és sok Szeretettel.
Az álom világa hívogat, úgy vélem, most engedek csábításának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése