Nem mindig sikerül mindent leírnom, amit szeretnék. Többnyire úgy alakul, hogy elkezdek írni, és a gondolataim fénysebeséggel szállnak, és mivel lépést tartok velük, ezért megesik, hogy nem jut idő mindenre, ami nem csak Nolasynban-kicsiny világomban- hanem a valóságban is megtörténik.
Tegnap egyik csapatbélimmel, Balázzsal találkoztam edzés előtt. Lesétáltunk a Művészetek Palotájához, és próbáltuk megfejteni a szobrokat, amik az Új Nemzeti Színház előtt vannak. Felmásztunk a Zikkuartba is, a felfelé vezető út sokkal hosszabbnak tűnt, mint a lefelé jövet... Sajnos a labirintusba valamilyen ismeretlen okból kifolyólag nem lehetett bemenni. Így körbementünk a víz körül, és megszemléltük a képzeletbeli hajó orr részét. Edzés után még visszamentünk közelebbről megnézni a medencét...:) Este a Hold csodásan ragyogott fenn az égen, óriásnak tűnt a házakhoz képest, és narancssárga színbe burkolózott.
A szerdai klánedzésen András Kenshin szólt hozzánk. Körbeültük, és hallgattuk szavait. A pálinkás kenyér elvét mondta el nekünk. De ennek külön blogot fogok szentelni, amint több időm lesz, hogy mindent átgondolva, leírjam a tapasztalataimat.
Arról -is- elfelejtettem említést tenni, hogy Joyce beköltözött hozzánk erre hétre, mivel Náluk lakásátépítési munkálatok zajlanak. Kreáltunk egy saját elméletet a Kaleidosztárból kiindulva, miszerint, Sora Naegino álma, egy olyan Kaleido színpad, ahol mindenki mosolyog. Ezt továbbfejlesztettük: a mi álmunk, olyan politika, ahol mindenki mosolyog...:) aztán, a következő pillanatban rádöbbentünk, ez az álom nem is olyan elérhetetlen, hiszen szoktak mosolyogni az emberek, ha másért nem is, hát kínjukban...
Ma délután törizni fogunk Katával. Éljenek a görögök! Szerintem, kihurcoljuk magunkat a Szigetre, Mike társaságában, és keresünk egy csendes helyet az elmélkedésre.
Tegnap egyik csapatbélimmel, Balázzsal találkoztam edzés előtt. Lesétáltunk a Művészetek Palotájához, és próbáltuk megfejteni a szobrokat, amik az Új Nemzeti Színház előtt vannak. Felmásztunk a Zikkuartba is, a felfelé vezető út sokkal hosszabbnak tűnt, mint a lefelé jövet... Sajnos a labirintusba valamilyen ismeretlen okból kifolyólag nem lehetett bemenni. Így körbementünk a víz körül, és megszemléltük a képzeletbeli hajó orr részét. Edzés után még visszamentünk közelebbről megnézni a medencét...:) Este a Hold csodásan ragyogott fenn az égen, óriásnak tűnt a házakhoz képest, és narancssárga színbe burkolózott.
A szerdai klánedzésen András Kenshin szólt hozzánk. Körbeültük, és hallgattuk szavait. A pálinkás kenyér elvét mondta el nekünk. De ennek külön blogot fogok szentelni, amint több időm lesz, hogy mindent átgondolva, leírjam a tapasztalataimat.
Arról -is- elfelejtettem említést tenni, hogy Joyce beköltözött hozzánk erre hétre, mivel Náluk lakásátépítési munkálatok zajlanak. Kreáltunk egy saját elméletet a Kaleidosztárból kiindulva, miszerint, Sora Naegino álma, egy olyan Kaleido színpad, ahol mindenki mosolyog. Ezt továbbfejlesztettük: a mi álmunk, olyan politika, ahol mindenki mosolyog...:) aztán, a következő pillanatban rádöbbentünk, ez az álom nem is olyan elérhetetlen, hiszen szoktak mosolyogni az emberek, ha másért nem is, hát kínjukban...
Ma délután törizni fogunk Katával. Éljenek a görögök! Szerintem, kihurcoljuk magunkat a Szigetre, Mike társaságában, és keresünk egy csendes helyet az elmélkedésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése