A vizsgaidőszak és a beadandók közeledtével egyre jobban elfog az aggodalom, vajon hogyan lesz, hány vizsgán fogok átmenni, miből bukok meg, etc... Aztán rájöttem, hogy teljesen feleslegesen emésztem magam ezeken. Az Élet ennél fontosabb kérdésekből áll.Mostanában képes vagyok bárhol elaludni. Legyen az a zónázó vagy az Operettszínház, ma sikerült úgy elszundikálnom Szociálismunka elmélet előadáson, hogy még álmodtam is. Amikor "felébredtem", a tanár éppen azt mesélte, volt egy diákja, aki mindig aludt az óráin. Először azt hittem, rólam beszél, de aztán rájöttem, nem... Az illető most végzős, és az említett Tanár lett a konzulense. Egyébként nagyjából 25 percet tölthettem alvásszerű állapotban, de még álmodtam is valamit, egy várról, és éppen egy csigalépcsőn mentem fel meg le, és este volt, fáklyákkal világították meg a folyosókat... Sajnos nem emlékszem többre, pedig rengeteg minden történt. Azt hiszem, Gönye büszke lesz rám az alvásteljesítményem hallatán...
Visszaigazolt iwiwen a druszám. :) Sőt azóta már levelezésbe is fogtunk. Egyszer talán még egy találkozót is összehozhatnánk... még mindig olyan érzés, mintha saját magammal leveleznék.
Éppen Bryen Adamset hallgatok. Gönyével a múltkor a zenére való írásról beszélgettünk. Az elmélet az volt, mennyire jó vagy éppen nem jó zenére írni, azaz zenehallgatás mellett történeteket szőni. A múltkor direkt odafigyeltem erre, miközben a Dody-val közösen megírandó mese rám eső fejezétéről ábrándoztam. Először csak csendben ültem a gép villogó monitorra előtt, és semmilyen kép nem jelent meg előttem a mese cselekményéről. Aztán beraktam Gatheringet, és arra lettem figyelmes, hogy egyszercsak jöttek a gondolatok, a mondatok, egymás után, szépen sorban... Nálam bevált. De ez az én egyéni szubjektív megtapasztalásom.
Hétfőn kisebb társaság volt nálunk. Először elcsábítottam a Fősuliról Anitát, hogy maradjon nálunk. Cserhátsurányban lakik, de fel kellett jönnie Pestre Avonos cuccokért, és csak bajosan érte volna el a hazafelé menő vonatot. Aztán Dody futott be Bogival :). Majd Bosyka érkezett meg, hozott gyógyszereket a patikából, mert a helyi gyógyszertárban nem volt, és az én drága Kishúgomnak kezdődő arcüreggyulladása van :(. Aztán Őt követte Dóri és Előd, majd Linka, és este még Jankó is előkerült. Felköszöntötték a Húgomat névnapja alkalmából. Én nagyon szeretem, amikor ennyien összegyűlünk, jókat csevegünk, és Mi lenne ha? partykat játszunk. (igaz, hogy nem teljesen szabályszerűen, de a hangulat és a társaság a lényeg.) Nagyon jó volt látni Boldog Arcokat magam körül, Dody szinte ragyogott Bogi mellett - amit nem is csodálok. :) Rég nem láttam ilyennek. Előd is először volt nálunk, és remélem nem utoljára. Nálunk itthon szeretjük a nyüzsit, és örülünk minden olyan Léleknek, aki betéved hozzánk. És igen, Jankó, ez a természetes, és nem csak egy illúzió. Én szívből hiszek benne. Ez mégsem egy olyan pocsék élet. Vagyha mégis az, szerintem rajtunk áll, milyennek képzeljük el. 22-es csapdája, mert ha nem illúzió, akkor miért kell elképzelni... Nem, nem vagyok naiva.
Kedden edzésre mentem délután, amit Dani tartott. Mielőtt megérkeztem volna a megbeszélt találkozóhelyre, nem volt túl jó kedvem, ám ez már nem látszott rajtam az edzés végére. Nagyon feltöltődtem Lelkileg. Beszélgettem Szandival is - elő lettem léptetve legjobb barátnővé, nagy megtiszteltetés a számomra! Új remények vannak drága Barátnőm Életének egén, és szívből kívánom, teljesüljenek! ;). Ám, egy másik Barátomról elég rossz dolgokat hallottam, amiket még meg kell beszélnem vele.
Sokan szokták kérdezni, mit jelent nekem a Kardom. Korántsem erőszakot. Békét*. Én harcosnak születtem, de nem az erőszak a fegyverem. Elszántan küzdeni a szeretteimért, a céljaimért, az eszmékért, amikben hiszek, nekem ez a küldetésem. Megmutatni a Világnak, lehet Boldognak lenni, még itt is, annyi viszontagság és küzdelem mellett. Csak merni kell beengedni, ha az ajtónkon kopog. :) Ezzel bátran lehet vitatkozni. Én így gondolom.
* Tudom, paradox, hogy miként is jelenthet békét valami, amivel ölni lehet. Pontosan ez a baj, az emberek mindent felcímkéznek, legyen szó tárgyról, vagy emberről. Ezektől az előítéletektől kell megszabadulni. A Kard jelenthet halált, és jelenthet életet is... folyt. köv. :)
Visszaigazolt iwiwen a druszám. :) Sőt azóta már levelezésbe is fogtunk. Egyszer talán még egy találkozót is összehozhatnánk... még mindig olyan érzés, mintha saját magammal leveleznék.
Éppen Bryen Adamset hallgatok. Gönyével a múltkor a zenére való írásról beszélgettünk. Az elmélet az volt, mennyire jó vagy éppen nem jó zenére írni, azaz zenehallgatás mellett történeteket szőni. A múltkor direkt odafigyeltem erre, miközben a Dody-val közösen megírandó mese rám eső fejezétéről ábrándoztam. Először csak csendben ültem a gép villogó monitorra előtt, és semmilyen kép nem jelent meg előttem a mese cselekményéről. Aztán beraktam Gatheringet, és arra lettem figyelmes, hogy egyszercsak jöttek a gondolatok, a mondatok, egymás után, szépen sorban... Nálam bevált. De ez az én egyéni szubjektív megtapasztalásom.
Hétfőn kisebb társaság volt nálunk. Először elcsábítottam a Fősuliról Anitát, hogy maradjon nálunk. Cserhátsurányban lakik, de fel kellett jönnie Pestre Avonos cuccokért, és csak bajosan érte volna el a hazafelé menő vonatot. Aztán Dody futott be Bogival :). Majd Bosyka érkezett meg, hozott gyógyszereket a patikából, mert a helyi gyógyszertárban nem volt, és az én drága Kishúgomnak kezdődő arcüreggyulladása van :(. Aztán Őt követte Dóri és Előd, majd Linka, és este még Jankó is előkerült. Felköszöntötték a Húgomat névnapja alkalmából. Én nagyon szeretem, amikor ennyien összegyűlünk, jókat csevegünk, és Mi lenne ha? partykat játszunk. (igaz, hogy nem teljesen szabályszerűen, de a hangulat és a társaság a lényeg.) Nagyon jó volt látni Boldog Arcokat magam körül, Dody szinte ragyogott Bogi mellett - amit nem is csodálok. :) Rég nem láttam ilyennek. Előd is először volt nálunk, és remélem nem utoljára. Nálunk itthon szeretjük a nyüzsit, és örülünk minden olyan Léleknek, aki betéved hozzánk. És igen, Jankó, ez a természetes, és nem csak egy illúzió. Én szívből hiszek benne. Ez mégsem egy olyan pocsék élet. Vagyha mégis az, szerintem rajtunk áll, milyennek képzeljük el. 22-es csapdája, mert ha nem illúzió, akkor miért kell elképzelni... Nem, nem vagyok naiva.
Kedden edzésre mentem délután, amit Dani tartott. Mielőtt megérkeztem volna a megbeszélt találkozóhelyre, nem volt túl jó kedvem, ám ez már nem látszott rajtam az edzés végére. Nagyon feltöltődtem Lelkileg. Beszélgettem Szandival is - elő lettem léptetve legjobb barátnővé, nagy megtiszteltetés a számomra! Új remények vannak drága Barátnőm Életének egén, és szívből kívánom, teljesüljenek! ;). Ám, egy másik Barátomról elég rossz dolgokat hallottam, amiket még meg kell beszélnem vele.
Sokan szokták kérdezni, mit jelent nekem a Kardom. Korántsem erőszakot. Békét*. Én harcosnak születtem, de nem az erőszak a fegyverem. Elszántan küzdeni a szeretteimért, a céljaimért, az eszmékért, amikben hiszek, nekem ez a küldetésem. Megmutatni a Világnak, lehet Boldognak lenni, még itt is, annyi viszontagság és küzdelem mellett. Csak merni kell beengedni, ha az ajtónkon kopog. :) Ezzel bátran lehet vitatkozni. Én így gondolom.
* Tudom, paradox, hogy miként is jelenthet békét valami, amivel ölni lehet. Pontosan ez a baj, az emberek mindent felcímkéznek, legyen szó tárgyról, vagy emberről. Ezektől az előítéletektől kell megszabadulni. A Kard jelenthet halált, és jelenthet életet is... folyt. köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése