Csütörtök este szalagavató bálon voltunk, Esztika idén végzős az EKG-ban - igen, ennyire telik az idő, tegnap még az én szalagavatóm volt, és holnapra azon kapom magam, hogy a Húgom bálján táncolok vele, miközben Ő meseszép fehér keringő-ruhát visel. Esztika is nagyon szép volt, szinte teljesen kivirült, egyszerű bája mindenkit meghatott. És bármennyire sem szeretett volna hölgynek látszani, kifogástalan megjelenéssel táncolta végig a keringőt, és a palotást. (és nagyon szexi volt az osztálytánc... : )
Találkoztam sok egykori tanárommal, néhány évfolyamtársammal is, és a régmúlt időkbe visszakószálva emlékeztünk meg a saját szalagavatónkról. Furcsa, de ez volt azóta már a negyedik szalagavató. Noha az idő múlása rajtam nem látszik, az évek mégis kérdés nélkül telnek el. Csendben, az egyik követi a másikat. Mi pedig szép lassan bejárjuk azokat az ösvényeket, amelyeket mi választunk ki. Nevezhetjük Véletlennek, vagy eleve elrendelésnek.
Este még táncoltunk egyet Gönyével. Mi voltunk az egyetlenek a teremben, akik a Bécsi Keringő zenéjére az Angol Keringő lépéseit jártuk. (Gönye lekvár korában versenytáncolt... :) most táncházat keresek, ami időben megfelel. Ha valaki tud valamit, szóljon. Csaokit kaphat a szerencsés nyertes...) Aztán hazajöttünk, és Gönye összepakolta a cuccait, majd elbúcsúztunk egymástól. Hosszú időre elutazott hajnalban, az Olasz Alpokba mentek túrázni Apukájával. Amikor általam nagyon szeretett személytől kell rövidebb időre búcsút vennem, képtelen vagyok rá, hogy a megfelelő szavakat mondjam. Amúgy sem vagyok a szavak embere, és többnyire idétlen helyzetekbe tudom keverni saját magam... Tegnap este nagyon rossz paszban voltam, melynek következtében telebőgtem a párnám, ami rám egyáltalán nem jellemző, de lelki szemeim előtt rémesebbnél rémesebb képek jelentek meg, főleg arról, hogy többet nem látom viszont, mert... Ezt inkább nem szeretném tovább részletezni. Most minden napra szervezek valamit, hogy gyorsabban teljen az idő. Jövőhét vasárnap látjuk viszont egymást újra. Addig meg... Nos, addig meg minden órára be fogok járni, elmegyek kedden Dani edzésére, csütörtökön találkozom a csapat többi tagjával is. Megveszem a zászló-anyagot, és nekiállok a jelzések megrajzolásának, és kivarrásának. Folytatom a mesénket, amit Dodyval elkezdtünk írni - és a harmadik fejezetnél már kint van a 18-as karika... :)
Ma megírtam a pszichológia ZH-t. Aztán este színházba megyünk, dr. Bőregér című előadást nézzük meg. Majd csak eltelik ez a nyolc nap is... És ígérem, többet nem "hisztizek"...
Találkoztam sok egykori tanárommal, néhány évfolyamtársammal is, és a régmúlt időkbe visszakószálva emlékeztünk meg a saját szalagavatónkról. Furcsa, de ez volt azóta már a negyedik szalagavató. Noha az idő múlása rajtam nem látszik, az évek mégis kérdés nélkül telnek el. Csendben, az egyik követi a másikat. Mi pedig szép lassan bejárjuk azokat az ösvényeket, amelyeket mi választunk ki. Nevezhetjük Véletlennek, vagy eleve elrendelésnek.
Este még táncoltunk egyet Gönyével. Mi voltunk az egyetlenek a teremben, akik a Bécsi Keringő zenéjére az Angol Keringő lépéseit jártuk. (Gönye lekvár korában versenytáncolt... :) most táncházat keresek, ami időben megfelel. Ha valaki tud valamit, szóljon. Csaokit kaphat a szerencsés nyertes...) Aztán hazajöttünk, és Gönye összepakolta a cuccait, majd elbúcsúztunk egymástól. Hosszú időre elutazott hajnalban, az Olasz Alpokba mentek túrázni Apukájával. Amikor általam nagyon szeretett személytől kell rövidebb időre búcsút vennem, képtelen vagyok rá, hogy a megfelelő szavakat mondjam. Amúgy sem vagyok a szavak embere, és többnyire idétlen helyzetekbe tudom keverni saját magam... Tegnap este nagyon rossz paszban voltam, melynek következtében telebőgtem a párnám, ami rám egyáltalán nem jellemző, de lelki szemeim előtt rémesebbnél rémesebb képek jelentek meg, főleg arról, hogy többet nem látom viszont, mert... Ezt inkább nem szeretném tovább részletezni. Most minden napra szervezek valamit, hogy gyorsabban teljen az idő. Jövőhét vasárnap látjuk viszont egymást újra. Addig meg... Nos, addig meg minden órára be fogok járni, elmegyek kedden Dani edzésére, csütörtökön találkozom a csapat többi tagjával is. Megveszem a zászló-anyagot, és nekiállok a jelzések megrajzolásának, és kivarrásának. Folytatom a mesénket, amit Dodyval elkezdtünk írni - és a harmadik fejezetnél már kint van a 18-as karika... :)
Ma megírtam a pszichológia ZH-t. Aztán este színházba megyünk, dr. Bőregér című előadást nézzük meg. Majd csak eltelik ez a nyolc nap is... És ígérem, többet nem "hisztizek"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése