Kicsit kimerültnek érzem magam. (És nem azért, mert Dodyval egész délelőtt az üzleteket jártuk). Közeleg a vizsgaidőszak, de már most úgy érzem magam, mintha ez az egész össze akarna roppantani, mérhetetlen súllya alatt. Pedig nem vállalok sokat, éppen ezért nem értem, mégis miért vagyok ennyire "gyenge". Egész jól alakulnak a vizsgaidőpontok is (csak a keresztény világnézet aggaszt). Na, majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok. Azt hiszem, egy kiadós alvás igen jót tenne. És lehet, hogy most el is vonulok szundikálni. Reggel amúgy is felébresztettek. Ahogy én látom, most csak a nyafogásaimat írnám le, ezért pontot is teszek ezen panaszáradtnak, és megírom a tanulási technikákra a beadandót. Tudom, hogy képes vagyok rá, :) sokan állnak mellettem támogató szeretetükkel. (Nem csak ebben, amiért hálás is vagyok nekik.) Minden nap szép, még akkor is, ha aznap vizsgázom. Nem azt kell nézni, milyen megpróbáltatások várhatnak rám, hanem azt, hogy milyen örömteli dolgok (mint az, hogy az elültetett jácint hagymák rendellenes és korai fejlődésbe kezdtek a tavaszi-novemberi időjárás miatt...) Szóval, aki szintén úgy érzi, hogy kimerült, pislogjon maga elé kettő nagyot, és akkor majd pont rá fogok gondolni. (Vagy nem...) Arra buzdítok mindenkit, próbáljon meg mosolyogni akkor is, ha fáradt. Azt hiszem megéri. Már csak azért is, mert környezetünk nem egy búval bélelt arcot fog látni, hanem egy megnyerő, barátásgos és vidám pofikát. És ez adhat erőt a további "gyötrelmekhez". És még valami más is... : ) De ezt gondolja ki mindenki a maga módján és eszmerendeszerével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése