2008. február 24., vasárnap

Úton, itt is, ott is, mindenhol, de igazán sehol sem

Igazán írni csak Lélekből lehet, mint ahogy szeretni is csak szívből érdemes. Ha valamit kényszer hatására kell elkészítenem, azon meglátszik a nyoma a szükségnek. Üres lesz, csak ügyesen egymás mellé pakolt betűk láncolata.

Néha nem kell erőltetni. Hagyni kell, h a szavak megérjenek mélyen Benned, s majd amikor úgy látják, fejlődésük tovább nem fokozódhat, megszületnek, s talán egy virtuális naplóba, dalszövegbe, versbe, regénybe...stb kerülnek. Vagy ott maradnak, eltemetve, de mégis élve. Itt is, ott is, mindenhol, de igazán sehol sem.

Nincsenek megjegyzések: