Farkasemberek, ma kíméljetek, m elfogyott az ezüsttöltényem...
Ma rekordot döntöttem hívások terén. Azaz, fogadott hívások terén. Rég bonyolítottam ilyen forgalmat, mint ma volt... Igazából "csupán" négyen kerestek, de máskor ez a szám többnyire nulla szokott lenni. (Ez nem panaszkodás, ennek oka, h MSNen többnyire elérhető vagyok, s akkor minek külön hívni? Nomeg, néha elfelejtek hangot tenni a telómra, s akkor kár minden fáradtság, ugysem hallom meg, ha valaki keres...)
A mai nap tanulsága: tükörtojás. Életemben először nem szúrtam el...:) Peti délután felugrott egy kis beszélgetésre. Aztán Árpit szedtem fel a villamosnál, a kardtokjára festettünk egy jelet, ami azt jelenti, h vadász (ez nem kanji, senem hiragana, vagy katakana). Amikor lementünk elé s végigsétáltunk az utcánkon, megcsapott a Tavasz (de úgy fejbevágott, h azóta is sajog a helye...). Ilyenkor vétek a négy fal között ülni. Kár, h holnap már megint a hideg jön. Nincs semmi bajom a Téllel sem, hiszen a hófödte táj elhiteti az emberrel, h a Végtelen a Földön is végtelen.
A ma az Időn tünődtem. Miért is kell ezen törnöm az okos kis buksim? Az elmúlt s egyben megélt pillanatok késztettek az ezen való rágódásra. Mennyi minden történt és még várhatóan mennyi minden fog. Eddig nem nagyon foglalkoztam azzal, h peregnek a percek, s a szemem körül lassan ráncok jelennek meg. (Nyílván még nem, de az egyik szülinapi ajándékom, amit egyik ismerősömtől kaptam azt feltételezi, ideje lesz már erre is odafigyelnem...) A rádióban hónapok óta ugyanaz a zene szól, néha megjelenik egy-egy újdonság, amit végül annyit játszanak, h előbb-utóbb megunom. Túl vagyok rettegett dátumokon, amiken reszkető Lélekkel küzdöttem keresztül magam. Az Idő, az a fura valami, vonszol magával...
Telihold van ma, evégett igen szórakozott, s fejfájós vagyok. Ma nem jönnek gördülékenyen a szavak... (De milyen szép udvara van a Holdnak :)
A mai nap tanulsága: tükörtojás. Életemben először nem szúrtam el...:) Peti délután felugrott egy kis beszélgetésre. Aztán Árpit szedtem fel a villamosnál, a kardtokjára festettünk egy jelet, ami azt jelenti, h vadász (ez nem kanji, senem hiragana, vagy katakana). Amikor lementünk elé s végigsétáltunk az utcánkon, megcsapott a Tavasz (de úgy fejbevágott, h azóta is sajog a helye...). Ilyenkor vétek a négy fal között ülni. Kár, h holnap már megint a hideg jön. Nincs semmi bajom a Téllel sem, hiszen a hófödte táj elhiteti az emberrel, h a Végtelen a Földön is végtelen.
A ma az Időn tünődtem. Miért is kell ezen törnöm az okos kis buksim? Az elmúlt s egyben megélt pillanatok késztettek az ezen való rágódásra. Mennyi minden történt és még várhatóan mennyi minden fog. Eddig nem nagyon foglalkoztam azzal, h peregnek a percek, s a szemem körül lassan ráncok jelennek meg. (Nyílván még nem, de az egyik szülinapi ajándékom, amit egyik ismerősömtől kaptam azt feltételezi, ideje lesz már erre is odafigyelnem...) A rádióban hónapok óta ugyanaz a zene szól, néha megjelenik egy-egy újdonság, amit végül annyit játszanak, h előbb-utóbb megunom. Túl vagyok rettegett dátumokon, amiken reszkető Lélekkel küzdöttem keresztül magam. Az Idő, az a fura valami, vonszol magával...
Telihold van ma, evégett igen szórakozott, s fejfájós vagyok. Ma nem jönnek gördülékenyen a szavak... (De milyen szép udvara van a Holdnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése