Álmos vagyok, egész nap a könyvek és a gép felett görnyedtem, izmaim elmacskásodtak s porcikáim mozgás után kiálltanak.

Rettegek a holnapi vizsgától. Tartok tőle, hogy az eddigi teljesítményem le fog romlani a héten. Ha nem is a nevelésszociológia miatt, akkor a szombati gyermekvédelmi jog tuti gondoskodik arról, hogy ne legyen 5 pont 0 az átlagom. (Mondjuk, amúgy is agyament elképzelés volt a részemről ez az elhatározás.) De legalább a holnapival letudok egyet a vállalt terhek közül. Mára még olyan terveim vannak, mint a hajmosás, ami nálam a hossz miatt elég időigényes, de a világért sem szabadulnék meg a tincsektől, inkább elnyühögök a procedura végéig. Aztán bújok is az ágyikomba Iorek és Szusza nélkülözhetetlen társaságában. Holnap hajnalban kell kelnem, Fundyval nem kockáztatjuk meg a vonatok és a hó szövevényes kapcsolata miatt a vizsga lekésését.

Ma csak úgy eltelt a nap. Amikor csak egy dologgal foglalkozok, mint ma a tanulással, akkor észrevétlenül másznak a percek tova. Nem marad idő máson gondolkodni -ami ma kiváltképp jól jött, nem agyaltam az álmom jelentőségén-, nomeg, az esetlegesen születőben lévő tudás rovására megy, ha bármi elvonja a figyelmem. Ez a nevelésszociológia amúgy is érdekes tényeket, kutatásokat és azok eredményeit taglalja. (kíváncsi vagyok, mi marad meg a fejemben belőle holnapra...) Bár a nyolc tétel közül az abszolút kedvenceim még mindig a személyiségelméletek. :)

A hóangyalkánk olvadásnak indult :( Tiszavirág. Ez lett a neve végül...