2008. január 15., kedd

Fáj, fáj a Lélek, m nem hagyják nyugodni.
Fáj, fáj a Lélek, m folyton csak csalódik.
Fáj, fáj a Lélek, m haldoklik a Szeretet.

A féltékenység, az irígység mind-mind mérgezi, s csak maroknyi ember igyekszik ez ellen harcolni...

Barátság, Bizalom, Tisztelet... üres szavak üres emberek fejében. Csak kevesen vannak, akik valóban tudják mik ezek és Lelkükben érzik valódi értéküket. Ezen Lelkitársaim az én Kincseim a Sötét Órákban.

Fáj, fáj a Lélek, m Nolasyn messze van.

Fáj, fáj a Lélek, csak lassan betölt mindent a csendes elmúlás.

Nincsenek megjegyzések: