2008. január 4., péntek

Nem kell abból problémát csinálni, h ki mit adjon nekem. Csak szeressetek, becsüljetek meg, legyetek velem öszínték. Nem kell tárgyi ajándékkal bizonyítani semmit sem. Nem tehetek róla, hogy karácsony után születtem, de egyébként is, büszke vagyok arra, hogy vízkeresztkor láttam napvilágot. Január hatodika nem csak egy örömteli dátum. Nagymamám aznap távozott, amikor én megérkeztem. Édesanyám egyetlen nap alatt megélte a menyországot és a pokol bugyrait. Amikor a szülinapi tortámon égnek a gyertyák, mécsesek fénye jár táncot soha meg nem ismert Nagymamám Lelkéért. Noha én nem ismertem, munkácsi Rokonaim sokat meséltek róla. Azt mondják, hasonlítok rá, külsőleg, s talán kicsit belsőleg is. Nagymamám igazi fehér hölgy volt. Művelt, kultúrált, mindig tudta, hogy mikor mit kell tennie. Nagypapámat mindenben támogatta, a Családjáért élt. Régi nemesi világ egyik utolsó finom Lelke. Akinek kellett segítség, sosem tagadta meg.

Ma azon tünődtem, mennyire jelentéktelen az évek múlása. Lassan követik egymást vagy éppen szaladnak, attól függően, Te hogy éled meg. Speciel nekem most gyomorban gombóc érzéssel telnek. A horoszkópom azt igéri, az idei év a bakokról szól. Hát, nem vagyok semminek sem az elrontója, állok a jó és a szerencse elébe. De ha mégsem így alakulna... Akkor majd a 2009 lesz az évem...

Nincsenek megjegyzések: