Örökérvényű igazság. A felhők mögött igenis mindig süt a Nap.
Teganp éjjel ez zakatolt a fejemben. Rég nem voltam ennyire magamalatt... Borzalmacska állapot, amikor olyan kusza és reménytelen minden. Legalábbis ez az illúzió kereng az ember körül. Testetlen valamik suttognak a sötétben és mind el akarja hitetni Veled, nincs értelme az Életnek. Legalábbis a Tiédnek semmiképp. Velőtrázó kacajuktól zsibong a fejed, s nincs hova menekülnöd. (Túl élénk a képzelőerőm...) Éjjel nem sokat aludtam, muszáj volt gondolkodnom. Oly' sok minden vált hirtelen jelentéktelenné, elvesztették az értéküket. Szavak, szavak, pusztán csak szavak, de mégis, milyen fájdalmas erejük van. Valamikor hajnaltájt sikerült visszanyernem az életkedvem, ismét helyrebillentettem a törékeny egyensúlyt, amire minden erőmmel vigyázok. Néha megesik, hogy csorbát szenved, de olyankor sincs minden elveszve. A Fájdalom ezzel az Élettel jár. De mivel az Idő álcája miatt rövidnek érezzük az örökkévalósághoz képest, kár elvesztegetni perceket szomorkodással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése