2008. január 3., csütörtök

Majd kicsattanok, olyan jól érzem magam a bőrőmben! Noha az edzésen elfáradtam, de ez kellemesen fut végig az idegszálaimon. Délután még határozottan kimerültnek éreztem magam. Most meg, futnék, csak előre, rendületlenül. Nem is, inkább szárnyalnék, ott fenn, magason. Csak tolonganak a szavak, amik ide akarnak kerülni, szinte egymást tapossák, olyan türelmetlenek. Megálljt kell parancsolnom nekik, különben a szóáradat belepne mindent.

Délután Mamámnál voltam, még betegeskedik, de már javuló tendenciát mutat. Az én Nagymamám idén tölti be a nyolcvanadik életévét, de jól tartja magát. Legalább tíz évet simán eltusolhat. (Családi vonás ez nálunk apai ágon.) Mama sütött mézescsillagokat, és noha ebéd után voltam, ellenállhatatlanul felkínálták magukat fogyasztásra. Nyammm.

Hazajöttem, Húgom is megérkezett a messzi suliból. Ebédelt, közben elfogyasztottuk a maradék krémlikőrt s megtárgyaltuk a nap eseményeit. Aztán Bélák Bélája is befutott s elhúztunk edzésre.

Edzés. A csütörtöki dojo a kezdet. Ott indult minden számomra. Sosem fogom elfelejteni, örök emlék marad akkor is, ha az Élet úgy hozza, hogy más vizekre sodor. Ez a néhány év, amit itt eltöltöttem, tudatalattiba nem tuszkolható emlékek. Bár tény, változik ez is, mint sok más is. Ahogy én is teszem azt évről évre, közben hatással vagyok a környezetemre s az vissza. Egyensúly az egyén és a közösség között. Néha talán kibillen a mérleg nyelve. De semmi sem vész el, csak időnként átalakul.

Tíz fele Peti még feljött kardot tisztítani, teázni és beszélgetni. Együtt, ki-ki a saját kardját gondosan alkohollal és olajjal lepucolja, nehogy kikezdje a rozsda és egyéb csúnyaságok. Mindez olyan érzés, mint amikor két jóbarát cinkos társai egymásnak, vagy amikor egy nehéz nap után megpihennek a tábortűz fénye mellett, s nyugalom költözik az Életükbe, amikor a rohanás lecsillapodik, s helyébe lép a pillanat varázsa. Ezt nehezen tudom jobban megfogalmazni, ezt nézzétek el. Peti rávett, hogy cukor nélkül igyam a teám, legalább csak az első kortyokig. Egészen más érzés. Aztán megvizsgáltam, milyen az, amikor édesítőszer is kerül bele: akkor a tea elveszíti a lágyságát. Harmadrészt pedig tejet tettem hozzá, akkor pedig egy egészen más ízt kaptam.

A mai nap tanulsága: napsütés.

Nincsenek megjegyzések: