Úgy látszik, vizsgák előtt nem fog olyan zökkenőmentesen menni az alvás. Pedig tényleg nem izgulok miatta, csak egyszerűen nem bírok elaludni. Elvesztettem érdeklődésem irányában, meg úgy az egész vizsgaidőszakkal így vagyok most. Tudom, h meg kell csinálnom, és ráadásul jól (az ösztöndíj miatt); ez az egyetlen motivál már csak.
Olvasgattam még a jogot, aztán sailor moon utolsó részeket néztem. Ez az egyetlen anime, amit kedvelek, valószínűleg azért, mert az életem részei voltak a felsős éveim vége felé. "a jogot és a rendet védem, és most megbűntetlek..." Mai szemmel nézve a karakterek nem olyan jól kidolgozottak, mint akkor tűntek. Egy mai anime kenterbe veri, de nem ez a lényeg. Én szeretem és kész. Egyébként meg, a kedvencem Usagi és Sailor Saturn. (Utóbbi azért is, mert neki van a legtutibb fegyvere és a legnagyobb ereje a többi közül, másrészt, magam is a Szaturnusz vonzáskörébe tartozom.)
Oly' sok mindenen kergetőznek a gondolataim. Változom. Vannak dolgok, amik régen fontosak voltak, most meg már nem érzem annak (nem részletezem). Átértékelődtek. Ha valaki most megkérdezné az életfilozófiámat - mert van ilyenem is - akkor nem azt mondanám, hogy optimizmus, a végsőkig. Régen hittem ebben is. De egyedül csak a Szeretetnek van ereje. Minden más elvész mellette.
Folyamatosan állandóságot keresek. Harmóniát az Életemet felépítő részecskékben. Megannyi láncolat, megannyi alkotórész. Ha az ember nem figyel, kicsúszik a kezéből az irányítás. És ezt a környezetem is megérzi. Mert ahogy én hatással vagyok a környezetemre, úgyanez érvényes fordítva is. Hiszem, hogy véletlenül nem mindig történnek a dolgok, többnyire csak azt kell eldöntenem, mit kezdek velük. Befolyással bírok az Életemre, és az is rám.
Baromira fáj a fejem, lassan már a betűket sem látom. Ha becsukom a szemem, akkor sem lesz jobb. A csudába ezzel a sok nyafogással. Borzalmacska... Valaki eltérítette az Álommanóm. Apró pici figura, fején zöld csúcsos végű sisakkal és zöld-fekete kockás köppeny fedi öltözékét. Aki látta esetleg bármelyik kocsmában vedelni sört meg whiskey-t (utóbbit nagyon szereti), ne tétovázzon, zavarja el hozzám.
Olvasgattam még a jogot, aztán sailor moon utolsó részeket néztem. Ez az egyetlen anime, amit kedvelek, valószínűleg azért, mert az életem részei voltak a felsős éveim vége felé. "a jogot és a rendet védem, és most megbűntetlek..." Mai szemmel nézve a karakterek nem olyan jól kidolgozottak, mint akkor tűntek. Egy mai anime kenterbe veri, de nem ez a lényeg. Én szeretem és kész. Egyébként meg, a kedvencem Usagi és Sailor Saturn. (Utóbbi azért is, mert neki van a legtutibb fegyvere és a legnagyobb ereje a többi közül, másrészt, magam is a Szaturnusz vonzáskörébe tartozom.)
Oly' sok mindenen kergetőznek a gondolataim. Változom. Vannak dolgok, amik régen fontosak voltak, most meg már nem érzem annak (nem részletezem). Átértékelődtek. Ha valaki most megkérdezné az életfilozófiámat - mert van ilyenem is - akkor nem azt mondanám, hogy optimizmus, a végsőkig. Régen hittem ebben is. De egyedül csak a Szeretetnek van ereje. Minden más elvész mellette.
Folyamatosan állandóságot keresek. Harmóniát az Életemet felépítő részecskékben. Megannyi láncolat, megannyi alkotórész. Ha az ember nem figyel, kicsúszik a kezéből az irányítás. És ezt a környezetem is megérzi. Mert ahogy én hatással vagyok a környezetemre, úgyanez érvényes fordítva is. Hiszem, hogy véletlenül nem mindig történnek a dolgok, többnyire csak azt kell eldöntenem, mit kezdek velük. Befolyással bírok az Életemre, és az is rám.
Baromira fáj a fejem, lassan már a betűket sem látom. Ha becsukom a szemem, akkor sem lesz jobb. A csudába ezzel a sok nyafogással. Borzalmacska... Valaki eltérítette az Álommanóm. Apró pici figura, fején zöld csúcsos végű sisakkal és zöld-fekete kockás köppeny fedi öltözékét. Aki látta esetleg bármelyik kocsmában vedelni sört meg whiskey-t (utóbbit nagyon szereti), ne tétovázzon, zavarja el hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése