Jég, jég, Bébi...

Korahajnalban még rémesen sötét volt. 5:45 kor csörgött az órám. Peti este nálunk aludt, m ma mentünk bemutatóra, s azt a nemes feladatot kaptam, h ébresszem majd fel. Ez meg is történt, ami majdnem a testi épségembe került, mivel Peti reflexből csapott. Mondtam is neki, legközelebb ütőfával fogom felpiszkálni. Sikerült egész gyorsan útrakészen állni. Míg kiértünk a Délibe, megszületett az Ice, Ice, Baby refrénjének magyar változata, amit a bejegyzés címében is láthattok... A vonat aztán kigördült az állomásról, Kelenföld után már nem állt meg, csak Székesfehérváron. A vonatablakból megcsodáltuk a Napfelkelte rózsaszínes később narancssárgás színpompáját, ahogyan a felhőket használta vászonnak legújabb égi remekműjéül. Majd maga a Napkorong is feltűnt a horizonton. A sínek mentén őzikék is csoportosultak, vadludak szálltak magason.

Fehérváron a vasútállomással szemközti iskolába voltunk hívatalosak bemutató testnevelés órák tartására. Hat ilyen óra volt, fizikailag nagyon elfáradtam, de feltöltött lelkileg. Tonfáznom kellett, meg néhány szabadulási technikákat gyakoroltunk a gyerekekkel. (Petit lecsókolomzták, nem hiába, öregszik...) A suliban a vezetősségtől kaptunk ebédet is. Mielőtt még hazaindultunk volna Fehérvárról, sétáltunk egyet a történelmi belvárosban. Beültünk egy hangulatos kis cukrászdába, de csak forró csokit tudtam letuszkolni a torkomon, m a menza kaja nagyon eltömött.

Tagjaim megfáradtak, nem is szaporítom tovább a szavakat, vár a megérdemelt pihenés.