2008. január 5., szombat

Volt egyszer egy álom

Mélyen aludtam, mint akinek az ujját megszúrta a rokka...

Álmomban Lyra Oxfordjában voltam, de a daimónok nem külön jártak-keltek, mint ahogy a könyvben. Éppen az esküvőmre készültem, Lyra és talán Will is ott volt, nomeg a barátaim nagy része. Pontosan emlékszem a ruhámra, a hajamra, a csokromra; az emberekre, akik ott voltak; és persze, arra a szerencsétlenre is, aki készült feleségül venni. Ezelőtt sosem láttam még, a nevét sem tudom, de magam előtt láttam az arcát. Álmomban sosem látok arcokat, ha valakivel beszélek és ránézek, akkor valami homály szerűség ereszkedik az orcájára. Csak érezni szoktam, a Lelkük rezdüléseit, innen tudom, h ki lehet az. De arra a titokzatos valakire emlékszem. Most is, amikor e sorokat pötyögöm, magam elé tudom idézni. S nem csak az arcát, a hangját is. Megkérdeztem tőle, miért akar elvenni, miért kellek neki...stb. Erre csak nevetett... Az álmom többi részére nem nagyon emlékszem, pedig tudom, h még sok minden történt, csak bizonyos részei zavarosak, így nem írom le, mert nincs értelme. Örök feledésbe vésznek...

Nem tulajdonítok ennek az álomnak jelentőséget, de az biztos, h szórakoztató volt... :) Tegnap a házasságról szoló törvényeket is tanulmányoztam. Mielőtt elaludtam volna, átolvastam mégegyszer.

A vizsga meg sikerült, ahogy, hétfőn lesz eredmény, addig meg, nem beszélünk róla...

Nincsenek megjegyzések: