Az immént ért véget a Lány a vízben. Tudom, már írtam róla máskor is, de ez az egyik kedvencem! Nem tudom megunni ezt a tendemesét.
Ma olyan fura napom van. Reggel elég sokáig aludtam, éjjel Csillagport olvastam, bár inkább Brecht és Mrozek drámákat kellene. Meg Szókratész védőbeszédét. De ma nagyon fáradtnak érzem magam, meg olyan nem is tudom milyen hangulatban. Mintha nem is itt lennék, de nem is ott, csak úgy vagyok. Nem jó dolog náthásnak lenni, meg úgy érzem a mellkasom majd kiszakad, sőt, a sok köhögéstől a szegycsontom fáj, aminek ugyan eddig is tudtam a létezéséről, de sosem éreztette velem, h hozzám tartozik. Na de most... Sebaj, ez is csak egy átmenetei állapot. De a negro cukorkát, meg a neocitránt még mindig nem szeretem.
Azt hiszem, rajzolni fogok. Ahhoz van igazán kedvem. Ma megengedem magamnak, hogy nem tanulok (amúgy s fáj a fejem és nem tudok sokáig koncentrálni, nyaffffffff) Bár, becsúszott egy 4es... Nevelésszociológia... :( Ennyit az 5.0 átlagról. Teljes letörtségbe zuhantam. Talán ezért érzem magam nem úgy, ahogy máskor. Megszoktam, h eddig minden úgy sikerült, ahogy akartam. Kicsit össze is vesztem magammal. Kezdek disszociatív identitás lenni...
Most olvastam egy hírportálon, Kovács Ági nem indul a pekingi olimpián. Át tudom érezni, hogy milyen lehet. Erre készült már régóta, álmaiban többször is járt ott, aztán jött az a dopping botrány. Megtépázták az önbecsülését és az úszás, amit oly' nagyon szeret, keserű emlékeket ébreszt benne. Talán én sem indulnék a helyében. De ha így érzi, h nem akar menni, akkor hagyni kell. Azért sajnálom. De kívánom, h Ági Lelke megerősödjön. Ez egy nagyon nehéz döntés lehetett. Ehhez is nagy erő kellett, h kimondja. Ez kb olyan, mintha én azt mondanám, nem megyek táborba. (Nyílván ég és föld van az edzőtábor és az olimpia között, nem összehasonlítani akartam.)
Megyek, vár egy mesevilág megalkotása. Addig sem kell a rideg valóságban élnem.
Ma olyan fura napom van. Reggel elég sokáig aludtam, éjjel Csillagport olvastam, bár inkább Brecht és Mrozek drámákat kellene. Meg Szókratész védőbeszédét. De ma nagyon fáradtnak érzem magam, meg olyan nem is tudom milyen hangulatban. Mintha nem is itt lennék, de nem is ott, csak úgy vagyok. Nem jó dolog náthásnak lenni, meg úgy érzem a mellkasom majd kiszakad, sőt, a sok köhögéstől a szegycsontom fáj, aminek ugyan eddig is tudtam a létezéséről, de sosem éreztette velem, h hozzám tartozik. Na de most... Sebaj, ez is csak egy átmenetei állapot. De a negro cukorkát, meg a neocitránt még mindig nem szeretem.
Azt hiszem, rajzolni fogok. Ahhoz van igazán kedvem. Ma megengedem magamnak, hogy nem tanulok (amúgy s fáj a fejem és nem tudok sokáig koncentrálni, nyaffffffff) Bár, becsúszott egy 4es... Nevelésszociológia... :( Ennyit az 5.0 átlagról. Teljes letörtségbe zuhantam. Talán ezért érzem magam nem úgy, ahogy máskor. Megszoktam, h eddig minden úgy sikerült, ahogy akartam. Kicsit össze is vesztem magammal. Kezdek disszociatív identitás lenni...
Most olvastam egy hírportálon, Kovács Ági nem indul a pekingi olimpián. Át tudom érezni, hogy milyen lehet. Erre készült már régóta, álmaiban többször is járt ott, aztán jött az a dopping botrány. Megtépázták az önbecsülését és az úszás, amit oly' nagyon szeret, keserű emlékeket ébreszt benne. Talán én sem indulnék a helyében. De ha így érzi, h nem akar menni, akkor hagyni kell. Azért sajnálom. De kívánom, h Ági Lelke megerősödjön. Ez egy nagyon nehéz döntés lehetett. Ehhez is nagy erő kellett, h kimondja. Ez kb olyan, mintha én azt mondanám, nem megyek táborba. (Nyílván ég és föld van az edzőtábor és az olimpia között, nem összehasonlítani akartam.)
Megyek, vár egy mesevilág megalkotása. Addig sem kell a rideg valóságban élnem.
1 megjegyzés:
Te stréber vagy?:):):) Jajj, ha csak egy négyesem volna... ;)
Bocsi, mostanában comment-író kedvemben vagyok, talán, mert legalább evvel is úgymond "beszélgetek". Hiányoznak az emberek...puszi
Megjegyzés küldése