Amikor az ember beteg, hajlamos mindent borongósabban látni. Ilyenkor nehezebb szépnek látni az Életet. Pedig ma is sütött a Nap, és milyen csodálatos, télies kiránduló idő volt. Az ablakon keresztül betódult levegő a kisvasutas kirándulásokat jutatta eszembe. :) Közérzetemen valamit javított a hideg levegő.

Fáj a fejem, köhögök, kapar a torkom és folyton aludhatnékom van... De közben továbbálmodtam a Tükör cselekményét és pár sort pötyögtem is hozzá, de a monitor fényétől hosszabbtávon rosszul leszek, ezért MSNre se nagyon másztam fel. (amúgy sem vagyok egy felüdítő beszélgetőpartner...)

Azért sem hagyom magam legyűrni! Hétfőn már lemegyek edzésre, a vizsgán remekelni fogok (na ez erős önirónia volt) és ebben az évben többet nem leszek beteg. Azért sem... Mert én eldöntöttem. És ugye harcosok vagyunk mind, ha nem is így hívnak minket. Mindenki megvivja a maga kis csatáit a maga kis démonaival. Nekem is vannak bőven legyőzendő mumusaim. Momentán ez az idegesítő fejfájás, ami ellen rögvest segítségül hívok egy kis algopirynt nomeg neocitránt. Milyen jó érzés, ha az ember képes felülemelkedni a nyavajáin... :)