2006. október 27., péntek

Pár lépés a végtelen...

Egy gyönyörű Barátság születésének lehetek szemtanúja az AVKF falain belül. Szereplői két olyan évfolyamtársam, akik mindketten Rokonlelkeim. Sokan mondják, hogy nem létezhet barátság fiú és lány között. Ennek megcáfolására tudnék példákat felhozni, de a Barátaim nem azért vannak, hogy tanúlságvégezetű mesék szereplői legyenek. Bár, ahogy tartja a szólás, mindenki jó valamire, ha másnak nem is, hát elrettentő példának... : )

Tegnap Balázs hazakisért edzés után. Közben jót csevegtünk, már rég nem kerítettünk erre sort. A város utcáin most nyugalom honolt. Az emberek többsége fejüket elfordítva az eseményektől a maguk dolga után rohannak. Néhány évfolyamtársamon látom, hogy mennyire nincsenek tisztában az Élet dolgaival. Sokukat egyáltalán nem érdekli az, ami hétfőn történt. Amíg közvetlenül nem fenyegeti őket a "veszély", addig nem is nagyon tesznek keresztbe semmit, még azt a bizonyos szalmaszálat sem. Persze, ezért nem okolom őket, hiszen csak azt teszik, amit tudásuk és meggyöződésük diktál. Azaz, élik az életüket, elzárkózva mindentől, a valóságban. Nem baj, azért vagyunk egy páran, akik hisznek egy szebb világban... Talán minket hívnak idealistának. És ha az vagyok? Ez van, ezt kell szeretni. Hinni jó, főleg, ha ezzel világot építhetünk. Persze, az már más kérdés, hogy az a világ hol van... Nolasyn Krónikái pont erről adnak hírt, csak a sorok között kell olvasnod, és ott megtalálod, kedves Barátom, ki e sorokat faod szemeiddel. De ha kéred, akkor pontos leírást adok róla.

Nincsenek megjegyzések: