Minden írói álmokat dédelgető egyed egyszer eljut arra a pontra, hogy szavakba foglalja költői hitvallását. Egyfajta eligazódás gyanánt a világ kis és nagy dolgaiban. Én most érzem úgy, hogy szavakba kell foglalnom a véleményem az Életemről, és azon emberekről, akik igen fontos szerepet töltenek be nálam.
Sokszor gondolkodtam azon, vajon mi az az erő, ami arra motivál, hogy újra és újra történeteket álmodjak, amiket aztán papirra, vagy virtuális formába önthetek. Válasz nem mindig születik, de ha mégis, az akkor annyira ködös, és megfoghatatlan, hogy mire eljön a Hajnal, már csak emlékfoszlányok silány másolata marad meg belőle.
Vannak Dolgok az Életben, amik nélkül nem lenne értelme a Létnek. De ezen említett, és most még csak homályosan megfogalmazott Dolgokról hajlamosak vagyunk mi gyarló emberek megfeledkezni, beleveszve a mindennapok rohanásába. Pedig nem kell több, csak egy pillanatra megállni, és körbekémlelni magunk körül. Most, ebben a percben nézz körbe! Mit látsz? (A monitor villodzó fénye nem számít...) Talán van egy ablak a gép mellett, vagy valahol, a szobában ahol most, ebben a percben tartozkódol. Sétálj oda, és nézz ki, az ablakon túlra, ami egy másik világot rejt, elszeparálva Tőled. Lehet, hogy csak egy tűzfalat fogsz látni, amit lehet, hogy vadszőlő nőtt körbe úgy, ahogy azt a futónövények márcsak tenni szokták. Vagy, emeld fel tekíntetedet az Égre, lehet, hogy már késő este van, lehet, hogy ragyogó napsütés. Teljesen mindegy, mert hatalmadban áll a Képzeleted segítségével megváltoztatni azt, ébren álmodva. Lehetőséged van dönteni, most, ebben a percben. Mert helyetted, Kedves Kobór Lélek, senki nem fog döntést hozni. Ha valaki más dönti el, mitévő legyél, akkor nem is vagy Önmagad. Csak egy elveszett valami, ami keres valamit. Megfoghatatlan, igaz? Mondtam én az elején, hogy nem lesz könnyű. Nemes feladat megfogalmazni azt, amit szinte lehetetlen. De ne feledd, Életed felett Neked van hatalmad, s nem másnak. Merj élni, mert ezért születtél. Céltalannak tűnik mindez? Minek születtél meg? Hiszen van a Földön hat milliárd ember, köztük csak egy lennél? Nem akarlak elkeseríteni, de Te csak egy vagy a sok közül. De nem akármilyen egy. Belőled csak egyetlen van, megismételhetetlen, leutánozhatatlan, komplett személyiséggel, vágyakkal, tervekkel, élettel. Szóval, senki ne merészeljen nekem azzal jönni, hogy Ő nem számít, mert így-meg-úgy és stb. Ez nem kifogás. És az akadályok, nos azok is csak értünk vannak. Megint egy furcsa gondolat... Hogy lehetne valami értünk, amikor az pont akadályoztatt minket? Viszont, ha nem lenne, akkor kevesebb tapasztalatunk lenne, és akkor talán nehezebben boldogulnánk az útvesztők kinálta lehetőségek között. Lehet, úgy tűnik, egyes embertársaink irigylésre méltóan élnek. Mi lenne az Ő titkuk? Elárulhatom Neked, semmi, ami számodra hasznos lenne. Minden ember külön projekttel rendelkezik, ami az egyiknek bejön, a másiknak nem biztos, hogy jó. Így bátran állíthatom, senkit nem szabad irigyelni elért dolgaiért. Mindenki saját magáért felelős. Bátor szívvel, előre tekíntve lehet csak menni. (ha hátra nézel, s a múltban merengsz, megbotlasz az utadon burjánzó gyökerekben) Még mindig azt mondod, nincs Célod? Gondolj arra, hogy nem véletlen születtél meg. Talán mind egy nagyobb terv részei vagyunk, talán nem. Ezt mindenki maga döntse el. De ha már mindenképp akarsz egy Célt magadnak, szerezz be egy kisállatot, akit gondozni kell, nap, mint nap. (de még egy virág is megteszi :) Ne emészd sose Magad azon, hogy mi volt, ami megtörtént, azon már úgysem tudsz változtatni. (Hacsak nem fedezted fel az időutazás titkát, de akkor feltétlen szólj nekem! Lenne egy-két történelmi esemény, amin szívesen ott lennék, persze, csak mint néző...) Ha Valakivel "bajod" van, állj elé, és mondd el. Még senkit sem ettek meg azért, mert öszínte volt. (Eltekintve azoktól a keresztényektől, akiket anno felfalattak az oroszlánokkal, de szerencsére már a XXI. (?) században élünk... :) Ne feledd, nem tudhatod, hogy meddig élsz, mennyi van hátra, lehet, hogy a következő percben elhagyod ezt a világot, lehet, hogy el sem jutsz a mai blogom végéig -elég hosszúra nyúlt. Élj úgy, ahogy tetszik. Oho, azt mondod erre, az nem ilyen egyszerű. Erre én azt mondom, akkor saját Magad vagy saját Magad akadálya...
Jah, és nevess, sokat, amennyit csak lehet. Az minden búra és bánatra gyógyír.
Dióhéjben ennyi lenne : )
Végül, de nem utoljára: minden, mi itt áll, meglehet tévedés...
Sokszor gondolkodtam azon, vajon mi az az erő, ami arra motivál, hogy újra és újra történeteket álmodjak, amiket aztán papirra, vagy virtuális formába önthetek. Válasz nem mindig születik, de ha mégis, az akkor annyira ködös, és megfoghatatlan, hogy mire eljön a Hajnal, már csak emlékfoszlányok silány másolata marad meg belőle.
Vannak Dolgok az Életben, amik nélkül nem lenne értelme a Létnek. De ezen említett, és most még csak homályosan megfogalmazott Dolgokról hajlamosak vagyunk mi gyarló emberek megfeledkezni, beleveszve a mindennapok rohanásába. Pedig nem kell több, csak egy pillanatra megállni, és körbekémlelni magunk körül. Most, ebben a percben nézz körbe! Mit látsz? (A monitor villodzó fénye nem számít...) Talán van egy ablak a gép mellett, vagy valahol, a szobában ahol most, ebben a percben tartozkódol. Sétálj oda, és nézz ki, az ablakon túlra, ami egy másik világot rejt, elszeparálva Tőled. Lehet, hogy csak egy tűzfalat fogsz látni, amit lehet, hogy vadszőlő nőtt körbe úgy, ahogy azt a futónövények márcsak tenni szokták. Vagy, emeld fel tekíntetedet az Égre, lehet, hogy már késő este van, lehet, hogy ragyogó napsütés. Teljesen mindegy, mert hatalmadban áll a Képzeleted segítségével megváltoztatni azt, ébren álmodva. Lehetőséged van dönteni, most, ebben a percben. Mert helyetted, Kedves Kobór Lélek, senki nem fog döntést hozni. Ha valaki más dönti el, mitévő legyél, akkor nem is vagy Önmagad. Csak egy elveszett valami, ami keres valamit. Megfoghatatlan, igaz? Mondtam én az elején, hogy nem lesz könnyű. Nemes feladat megfogalmazni azt, amit szinte lehetetlen. De ne feledd, Életed felett Neked van hatalmad, s nem másnak. Merj élni, mert ezért születtél. Céltalannak tűnik mindez? Minek születtél meg? Hiszen van a Földön hat milliárd ember, köztük csak egy lennél? Nem akarlak elkeseríteni, de Te csak egy vagy a sok közül. De nem akármilyen egy. Belőled csak egyetlen van, megismételhetetlen, leutánozhatatlan, komplett személyiséggel, vágyakkal, tervekkel, élettel. Szóval, senki ne merészeljen nekem azzal jönni, hogy Ő nem számít, mert így-meg-úgy és stb. Ez nem kifogás. És az akadályok, nos azok is csak értünk vannak. Megint egy furcsa gondolat... Hogy lehetne valami értünk, amikor az pont akadályoztatt minket? Viszont, ha nem lenne, akkor kevesebb tapasztalatunk lenne, és akkor talán nehezebben boldogulnánk az útvesztők kinálta lehetőségek között. Lehet, úgy tűnik, egyes embertársaink irigylésre méltóan élnek. Mi lenne az Ő titkuk? Elárulhatom Neked, semmi, ami számodra hasznos lenne. Minden ember külön projekttel rendelkezik, ami az egyiknek bejön, a másiknak nem biztos, hogy jó. Így bátran állíthatom, senkit nem szabad irigyelni elért dolgaiért. Mindenki saját magáért felelős. Bátor szívvel, előre tekíntve lehet csak menni. (ha hátra nézel, s a múltban merengsz, megbotlasz az utadon burjánzó gyökerekben) Még mindig azt mondod, nincs Célod? Gondolj arra, hogy nem véletlen születtél meg. Talán mind egy nagyobb terv részei vagyunk, talán nem. Ezt mindenki maga döntse el. De ha már mindenképp akarsz egy Célt magadnak, szerezz be egy kisállatot, akit gondozni kell, nap, mint nap. (de még egy virág is megteszi :) Ne emészd sose Magad azon, hogy mi volt, ami megtörtént, azon már úgysem tudsz változtatni. (Hacsak nem fedezted fel az időutazás titkát, de akkor feltétlen szólj nekem! Lenne egy-két történelmi esemény, amin szívesen ott lennék, persze, csak mint néző...) Ha Valakivel "bajod" van, állj elé, és mondd el. Még senkit sem ettek meg azért, mert öszínte volt. (Eltekintve azoktól a keresztényektől, akiket anno felfalattak az oroszlánokkal, de szerencsére már a XXI. (?) században élünk... :) Ne feledd, nem tudhatod, hogy meddig élsz, mennyi van hátra, lehet, hogy a következő percben elhagyod ezt a világot, lehet, hogy el sem jutsz a mai blogom végéig -elég hosszúra nyúlt. Élj úgy, ahogy tetszik. Oho, azt mondod erre, az nem ilyen egyszerű. Erre én azt mondom, akkor saját Magad vagy saját Magad akadálya...
Jah, és nevess, sokat, amennyit csak lehet. Az minden búra és bánatra gyógyír.
Dióhéjben ennyi lenne : )
Végül, de nem utoljára: minden, mi itt áll, meglehet tévedés...
1 megjegyzés:
Yo
nem tévedés
jol mondod(írod)
te tudsz hinni
csak így tovább
Raist
u.i. az időutazással annyit hogy nem tudsz nem beavatkozni
u.i.i. csak össze jött ez a blog is
Megjegyzés küldése