2009. január 27., kedd

Roppant felhős ég súllya nehezül a városra

A tegnapi ragyogó napsütésnek semmi nyoma, mintha sosem volt Napfény az égen. Köd gomolyog alattam, ahogy eltekintek a Nagyvárad téri magaslatból végig a szürke városon. Álmosan szaladnak az emberek odalent, mint valami hangyafalka szaladnak le a metróaluljáróba, ami innen fentről csak egy 1 cm-szer 1 cm-es kockanyílás, ami levezet a föld gyomrába.

Most nem szeretem a várost, minden olyan színtelen. Ahogy végigpásztázom ezt a mérhetetlen szürkeséget, nem látok mást, csak megsápadt falú házakat. Fakó, fakó, fakó, hajtogatom egyre csak. Pedig csodálatos kedd is lehetne akár. Reggel a szokásos könyvtári ügyelettel indítottam a napom, majd pedig molekuláimat áttereltem a Nagyvárad térre. Azóta itt létezem, figyelem a lenti világot, tologatom az aktákat, hivatalos levelet írok. Innen meg ugye átrendeződök este edzésre, noha még nem állhatok be - úgyhogy kedves Csapattársaim, fellélegezhettek. :)

Ez a hét az utolsó Januárból, sőt, vasárnap már a második hónapot köszönthetjük. Kétségkívül a jövő hónap nagy és grandíózus eseménye a Húgom szalagavatója lesz. Mindannyian nagyon várjuk már. :)

Nincsenek megjegyzések: