Felkerekedtünk és meg sem álltunk Kis Magyarország mértani közepéig, Pusztavacs településig. Kerestünk geocach ládát is, a susnáysban. (erről nincs képem...) Sok volt a csalán és a szemét a természet lágy ölén. Elképesztő, hogy az emberek mennyire nem vigyáznak az értékekre. De egy őzgida átszaladt előttem, és ezzel feledtette a szenvedésinket a tédig érő bozótban. A fiúk fogtak egy gyíkot, akivel összebarátkoztam. :)
Innen továbbrepesztettünk ópusztaszerig, ahol megnéztük a körképet, a skanzemet, a parkot, nagyot sétáltunk és nagyon elfáradtunk. A Feszty-körkép csodaszép, mindenkinek legalább egyszer látnia kellene. Mintha csak egy időutazás révén a Honfoglalás korába csöppentem volna. Néhány röpke perc erejéig magam is honfoglaló magyar voltam. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A Magyarságunkról. Pedig mi mind egyek vagyunk... de erről majd máskor. Aztán megnéztük a panoptikumot. Rengeteg kép van, és lusta voltam lekicsínyíteni. Csak egy-kettőt teszek most ki. Van egy malom is a parkban, amibe be lehetett menni! Iszonyat izgalmas volt. Annyira keskeny volt a lépvső, hogy oldalazva még az én lábam is alig fért el. Végétére is, ez egy nagyon jó, Családi nap volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése