Szürke Csütörtök

Gyönyörű időnk van ma. Esik az eső, felhők burjánzanak az égen, s bár egységesen szürke állományba tömörülnek, tudom, hogy állandó mozgásban vannak. Soha sem pihennek, még akkor sem, amikor látszólag mozdulatlanul tornyosulnak felettünk.

És persze mögöttük folyton süt a Nap.

A Nap. Éltető, sárga melegével simogat. Az, hogy meddig, még évmilliárdokban mérhető - hacsak nem történik valami olyan katasztrofa, ami eddigi minden ismeretünket elsöpri. Sőt, létezésünk törékenységét is egyetlen mozdulattal képes kioltani. Azt beszélik, a világ mágneses pólusai megcserélődnek. Már most olyan anómália van az Atlanti-óceán déli részén, amire a tudósok nem találnak magyarázatot. Gyengül mágneses tér úgy 8000 km2 területen. És mi emberek hajlamosak vagyunk megfeledkezni az Univerzum végtelenségéről, nagyságáról és szélsőségességéről. Nem vagyunk biztonságban, egy percre sem.  Engem magával ragad ez a fajta végtelenség, amiben élünk. És bár még mindig nem tudunk sokat a Naprendszer peremén kívüli világról, az esetleges szimultán univerzumokról, és a benne valahol megbúvó Istenről, ettől még bizonyosság létezésük.

Nehéz lenne elhinni azt, hogy a Föld csupán egy "kődarab", amin csak úgy passzióból kialakult az Élet. Kell lennie valami magasabb, magasztosabb célnak is mögötte. Ha más nem, akkor maga az Élet...

De ahogy most kinézek az ablakon, nyugalom van. Hat másodpercenként egy csepp pottyan az erkélyünkre egy szép jégcsapról. Számára csak most létezik az élet. Hóasszonyunk - aki erős hasonlóságot mutat a Willendorfi Vénuszal - enyhén jobbra dől. Talán az újabb hideg jót tesz majd neki... Közel másfél hete uralja az udvart, egyedüli hólényként. Talán magányos lehet. Építhettünk volna neki társat...

Más téma: a szalonunk március közepén fog először megnyílni. Minduntalan arra buzdítalak Bennetek, hogy merjetek kiállni és egy -vagy több - általatok kedvelt témában megnyilatkozni. Az sem baj, ha nem értünk egyet, sőt, attól lesz csak igazán pezsgő szellemi élet. Tekerjük meg az agytekervényeinket! :)