Újabb vizsga, 5 lett... 3 kredit. Nálunk ez már soknak számít. Szociálpedagógia alapjai. Miközben ezekre a tárgyakra készülgetek, egyre jobba érzem azt, hogy ez a nekem megfelelő hívatás. Mert ez nem munka, amit 8tól 4ig űz az ember. Segíteni mindig kell majd, a nap 24 órájában a gyerekekeknek, hogy saját maguknak megfelelően be tudjanak illeszkedni a társadalomba, és meg tudják találni a számításaikat. Érdekes lesz, annyi fajta-féle emberrel találkozhatok majd. Várom is, meg nem is. Mert a fősuli falain belül is jól érzem magam. Míg vártuk a vizsga eredményét, Bettivel, Fundyval és Bukival beültünk a büfébe, és az Élet nagy kérdéseiről csevegtünk. Szavamra, mindig meg tudnak nevettetni... :)
Ki vagyok borulva magamtól. Lazán hozhattam volna kítűnő átlagot, mert eddig a 15 tárgyamból van 10, ami 5, egy 3 (egészségnevelés., lehetettt volna jobb is, de erre egyáltalán nem tanultam, csoda, hogy nem lett rosszabb...) és egy bukta, ami a javítón még bárhogy elsülhet. Már csak három vizsga, de azoktól már nem félek. Pedagógia, életkorok pedagógiája és fejlődéslélektan. De azért elégedett vagyok a teljesítményemmel... Szal, nincs ok panaszra. XD.
Másrészt, ma végre megnyugodtam egy olyan dolog kapcsán, ami régóta nyomasztott. De szerencsére - ebben az esetben szerencsére - tévedtem.
Hajnalban felkeltem Szuszi miatt, és el is kezdtem blogot írni, mert volt egy érdekes álmom, de nem lett befejezve, mert elálmosódtam, és nem mentettem el, aminek a következtében az egész kitörlődött... Gratulálhatok, magamnak. És persze, már nem emlékszem az álomra.
Nem tudjátok elképzelni, mennyire várom már a vizsgák végét. Itt van egy rakat könyv, amit el szeretnék olvasni, de amint belekezdek, rögtön lelkiismeretfurdalásom van (a csudába a szuperegoval...) de a tanulásra is már csak nagyon nehezen szánom rá magam. Ejnye, itt nyafogok megint, miközben kint ragyogóan süt a nap, csodás hétfő virradt ránk, csiripelnek a madarak, sehol egy eső felhő - ami az esti edzés szempontjából nem hátrány, holnap majd eshet, de ma ne akarjon...XD.
Ki vagyok borulva magamtól. Lazán hozhattam volna kítűnő átlagot, mert eddig a 15 tárgyamból van 10, ami 5, egy 3 (egészségnevelés., lehetettt volna jobb is, de erre egyáltalán nem tanultam, csoda, hogy nem lett rosszabb...) és egy bukta, ami a javítón még bárhogy elsülhet. Már csak három vizsga, de azoktól már nem félek. Pedagógia, életkorok pedagógiája és fejlődéslélektan. De azért elégedett vagyok a teljesítményemmel... Szal, nincs ok panaszra. XD.
Másrészt, ma végre megnyugodtam egy olyan dolog kapcsán, ami régóta nyomasztott. De szerencsére - ebben az esetben szerencsére - tévedtem.
Hajnalban felkeltem Szuszi miatt, és el is kezdtem blogot írni, mert volt egy érdekes álmom, de nem lett befejezve, mert elálmosódtam, és nem mentettem el, aminek a következtében az egész kitörlődött... Gratulálhatok, magamnak. És persze, már nem emlékszem az álomra.
Nem tudjátok elképzelni, mennyire várom már a vizsgák végét. Itt van egy rakat könyv, amit el szeretnék olvasni, de amint belekezdek, rögtön lelkiismeretfurdalásom van (a csudába a szuperegoval...) de a tanulásra is már csak nagyon nehezen szánom rá magam. Ejnye, itt nyafogok megint, miközben kint ragyogóan süt a nap, csodás hétfő virradt ránk, csiripelnek a madarak, sehol egy eső felhő - ami az esti edzés szempontjából nem hátrány, holnap majd eshet, de ma ne akarjon...XD.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése