Az elmúlt években mindig részletes útitervvel készültünk, hogy ne csak rendezetlen káoszban induljunk el a nagyvilágban. Többnyire úgy válogattuk össze a programokat, hogy mindenkit érdekeljen, és ne legyen túl nagy távolság két hely között. Az esetek többségében nem jön össze a dolog, mert engedjük magunkat sodródni arra, amerre menni kell... :) De azért mindig jó móka.
Délelőtt Niki elé másztunk ki a Nyugatiba, a vonat 5 percet késett, de már megszoktuk a MÁVtól. Aztán hazajöttünk, a kisasszony mázsa nehéz súlyú oldaltáskáját magamra kapva vonszoltam be öreg csontikáim a villamostól a kapuig... XD. Aztán sora jöttek az emberek, sok lány és Peti. :) Dody nem tudott jönni, mert pénteken kicsit túlságosan is a pohár fenekére néztek, aminek a vége ZP-beli mulatozás és másnap kellemes életérzés lepte meg. (ez már vállóok, de nem adom be, mert a legtöbb házasság tönkremenetelének az egyik oka a tolerancia hiánya... nomeg, Dody megmondta, ő nem fog elválni, inkább megözvegyül... XD).
A Szépművészeti múzeumban kezdtünk, ahol megnéztük az inkákat, kis sorbanállás után bejutottunk, az egyik adagedény megtetszett -nem az Peti, amin az a két ember...- az Idő Urainak egyik fejezete az inkák földjén játszódik. Így érdekes időutazás volt számomra. Aztán átmentünk a Hopp Ferenc Emlékházba, egy magyar művéznő képei voltak kiállítva, amiket Indiáról készített. Majd átmentünk a Ráth György Emlékmúzeumba, aminek az épületét Ybl Miklós tervezte, és az ablakait Roth Miska készítette. Szép ház, a múlt-múlt századot idézi. Itt készítettünk képeket is, amiket majd ki is fogok tenni, ha feltöltöttem. Innen a Duna partra néztünk le, és felszedtük Andiékat. Meg akartuk találni a Debrecen tengerjáró hajót, de csak az erre a névre keresztelt hajóéttermre leltünk. Oda nem mentünk. Átsétáltunk a pókokkal teli Lánc hídon, amit eztán joggal nevezhetünk a Bazi Nagy Pókok Hidjának, és a Clarck Ádám tértő felcaplattuk a Várba. Történeti Múzeum, az egyik kedvenc helyem! Lementünk a Palotakertbe, és ott elszórakoztunk kicsit. Innen a Hadtörténeti Múzeum következett volna, de olyan fáradtak voltunk, hogy nem mentünk. Béla és Zsolt becsatlakozott hozzánk, és elhatároztuk, beállunk a kilométeres sorba, ami a labirintusnál kígyózott, de inkább megduáltuk, hogy összecsődítünk egy kisebb csapatot, és majd úgy megyünk le. A sor vége majdnem a Dísz térnél volt... A Sziklaakórházhoz vezető sor végét inkább meg se próbáltuk keresni... Hazajöttünk, és a konyhában folytattuk a tivornyázást hajnalig... Most álmos vagyok, de nem matka-jajos. Megismerkedtem a tequillával, az első jó volt, nagyon ízlett, a másodikhoz kevés citromot rágcsáltam el, a harmadik... na az csak becsületbeli dolog volt. Húgom és Bélám segítségével elmosogattunk, majd én elvonultam, mert nagyon fájt a térdem, és már szeretett volna vízszintesbe kerülni.
Egy kicsit aggódom a térdem miatt, mert ha az orvos eltiltana mindenféle mozgástól... Az egyenlő értékű lenne egy halálos ítélet kimondásával.
Ma Tubicáékhoz mászunk ki Békásra. Bár emlékeznék, hogy pontosan hol laknak, de csak halvány derengésem van arra nézve, hogy merre is kell menni a HÉVtől.
Végtére is, nagyon jó volt a tegnap este, sokat röhicséltünk, és kultúrálódtunk... Emberek, jövőre ugyanitt, ugyanekkor, Veletek... :) (csak jövőre beszerzek valakit, aki a végén hazacipel...)
Délelőtt Niki elé másztunk ki a Nyugatiba, a vonat 5 percet késett, de már megszoktuk a MÁVtól. Aztán hazajöttünk, a kisasszony mázsa nehéz súlyú oldaltáskáját magamra kapva vonszoltam be öreg csontikáim a villamostól a kapuig... XD. Aztán sora jöttek az emberek, sok lány és Peti. :) Dody nem tudott jönni, mert pénteken kicsit túlságosan is a pohár fenekére néztek, aminek a vége ZP-beli mulatozás és másnap kellemes életérzés lepte meg. (ez már vállóok, de nem adom be, mert a legtöbb házasság tönkremenetelének az egyik oka a tolerancia hiánya... nomeg, Dody megmondta, ő nem fog elválni, inkább megözvegyül... XD).
A Szépművészeti múzeumban kezdtünk, ahol megnéztük az inkákat, kis sorbanállás után bejutottunk, az egyik adagedény megtetszett -nem az Peti, amin az a két ember...- az Idő Urainak egyik fejezete az inkák földjén játszódik. Így érdekes időutazás volt számomra. Aztán átmentünk a Hopp Ferenc Emlékházba, egy magyar művéznő képei voltak kiállítva, amiket Indiáról készített. Majd átmentünk a Ráth György Emlékmúzeumba, aminek az épületét Ybl Miklós tervezte, és az ablakait Roth Miska készítette. Szép ház, a múlt-múlt századot idézi. Itt készítettünk képeket is, amiket majd ki is fogok tenni, ha feltöltöttem. Innen a Duna partra néztünk le, és felszedtük Andiékat. Meg akartuk találni a Debrecen tengerjáró hajót, de csak az erre a névre keresztelt hajóéttermre leltünk. Oda nem mentünk. Átsétáltunk a pókokkal teli Lánc hídon, amit eztán joggal nevezhetünk a Bazi Nagy Pókok Hidjának, és a Clarck Ádám tértő felcaplattuk a Várba. Történeti Múzeum, az egyik kedvenc helyem! Lementünk a Palotakertbe, és ott elszórakoztunk kicsit. Innen a Hadtörténeti Múzeum következett volna, de olyan fáradtak voltunk, hogy nem mentünk. Béla és Zsolt becsatlakozott hozzánk, és elhatároztuk, beállunk a kilométeres sorba, ami a labirintusnál kígyózott, de inkább megduáltuk, hogy összecsődítünk egy kisebb csapatot, és majd úgy megyünk le. A sor vége majdnem a Dísz térnél volt... A Sziklaakórházhoz vezető sor végét inkább meg se próbáltuk keresni... Hazajöttünk, és a konyhában folytattuk a tivornyázást hajnalig... Most álmos vagyok, de nem matka-jajos. Megismerkedtem a tequillával, az első jó volt, nagyon ízlett, a másodikhoz kevés citromot rágcsáltam el, a harmadik... na az csak becsületbeli dolog volt. Húgom és Bélám segítségével elmosogattunk, majd én elvonultam, mert nagyon fájt a térdem, és már szeretett volna vízszintesbe kerülni.
Egy kicsit aggódom a térdem miatt, mert ha az orvos eltiltana mindenféle mozgástól... Az egyenlő értékű lenne egy halálos ítélet kimondásával.
Ma Tubicáékhoz mászunk ki Békásra. Bár emlékeznék, hogy pontosan hol laknak, de csak halvány derengésem van arra nézve, hogy merre is kell menni a HÉVtől.
Végtére is, nagyon jó volt a tegnap este, sokat röhicséltünk, és kultúrálódtunk... Emberek, jövőre ugyanitt, ugyanekkor, Veletek... :) (csak jövőre beszerzek valakit, aki a végén hazacipel...)
1 megjegyzés:
De jó Nektek, kár, h nem tudtam menni...:( És amikor olvastam Ybl meg Roth Miksa nevét..oh, hiányozni fog az idegenvezetés suli!
puszi!
Megjegyzés küldése