Oh, Te drága, Szigetek Szigete, igen, Rólad van szó: Margit. Sok kaland és szenvedés* színtere. Ma elvittük Mike-t sétálni. Átkereszteltük Szergejjé. Peti pedig Jenővé. Ez sokkal jobban illik a csini-bini fehér kutyihoz, aki alkalomadtán szürke színekben tündököl. Olyan szépek voltak a felhők az égen! Újra tudok álmodozni, pár napig Nolasyn kapui zárva voltak, de most a felhők szépsége visszazökkentettek a valóság illúziójába, ami az ébren álmodás legjobb helye.
Peti aztán hazakísért minket, mert túl sok rendőr van a környéken, és biztonságosabb, ha két pöttöm lány (a Húgom meg én) nem kószál egyedül. Mike-t lebeszéltük arról, hogy Peti lábát szeresse buzgó szerelemmel. Aztán kajáltunk, és megint rájöttem, nem szeretem a sört! FÚJ!!! De azért hőseiesen megittam egy dobozzal. Most megint itt ülök, és pötyögök a monitor előtt. Tetszik, ahogy a betűk a képernyőn megjelennek, ahogy gépelek... Kicsit le vagyok zsibbadva... Szal megyek aludni.
Délután voltam lent kardozni. Mostanában akkor megyek le, mikor még süt a Nap az udvar észak-keleti részén, az egyik kedvenc sarkomban, és a pengén végigcsillan a fény, ahogy egy-egy vágást, vagy kombinációt végrehatok! Meseszép látvány, lenyűgöz. Himawari mindenesetre jó tanárnak bizonyul. Eddig egyedül egy fajta vágás nem akar úgy sikerülni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, de van még nagyjából két és fél hónap az edzőtáborig. De amilyen mázlista vagyok, úgyis csigalassúsággal fog elmúlni az idő. Mostanában a tonfát is elő szoktam venni, már várom, hogy saival is meg tanuljak bánni.
Új célokat tűztem ki magam elé, és tudom, hogy nem elérhetetlenek, de nem szeretnék róluk beszélni, mert akkor nem jön össze. És bármennyire nem szeretnék, néha visszaesek a tervezés hibjába... Majd kinövöm.
Na már megyek aludni, mert nem látok el a monitorig...
Peti aztán hazakísért minket, mert túl sok rendőr van a környéken, és biztonságosabb, ha két pöttöm lány (a Húgom meg én) nem kószál egyedül. Mike-t lebeszéltük arról, hogy Peti lábát szeresse buzgó szerelemmel. Aztán kajáltunk, és megint rájöttem, nem szeretem a sört! FÚJ!!! De azért hőseiesen megittam egy dobozzal. Most megint itt ülök, és pötyögök a monitor előtt. Tetszik, ahogy a betűk a képernyőn megjelennek, ahogy gépelek... Kicsit le vagyok zsibbadva... Szal megyek aludni.
Délután voltam lent kardozni. Mostanában akkor megyek le, mikor még süt a Nap az udvar észak-keleti részén, az egyik kedvenc sarkomban, és a pengén végigcsillan a fény, ahogy egy-egy vágást, vagy kombinációt végrehatok! Meseszép látvány, lenyűgöz. Himawari mindenesetre jó tanárnak bizonyul. Eddig egyedül egy fajta vágás nem akar úgy sikerülni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, de van még nagyjából két és fél hónap az edzőtáborig. De amilyen mázlista vagyok, úgyis csigalassúsággal fog elmúlni az idő. Mostanában a tonfát is elő szoktam venni, már várom, hogy saival is meg tanuljak bánni.
Új célokat tűztem ki magam elé, és tudom, hogy nem elérhetetlenek, de nem szeretnék róluk beszélni, mert akkor nem jön össze. És bármennyire nem szeretnék, néha visszaesek a tervezés hibjába... Majd kinövöm.
Na már megyek aludni, mert nem látok el a monitorig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése