2007. június 27., szerda

214.

Holnap -azaz, már ma- lehúzunk Dodyval Döbröközre. Majd a vonaton alszom egy jót, de most nem nagyon akar álom jönni a szememre. Kint nemrég a harang hangja szólt. Mindig békét és megnyugvást ígér.

Szombaton még nem tudom, hol leszek, talán Eger, talán Gömöralmágy. Talán itthon maradok.

Lassan kezdem megfejteni az embereket. Oh, minő nagyképű kijelentés, de ily' korai órákban, nulla alvással a hátam mögött nem nagyon érdekel. Olyan egyszerű, de mégis roppant bonyolult. És mindez azért, mert mi, emberek túl sokat agyalunk az Életen. Egyszerűen el kell fogadni, aztán ennyi. De így meg túl könnyű lenne. Hajaj, már sosem lesz jó sehogysem? Dehogynem! Na, azt hiszem inkább nem engedem szabadjára a hajnali eszmefuttatásom. Emberek, ne kombináljatok, a dolgok úgysem úgy vannak... XD. Zombulok... de milyen helyes zombi vagyok...

Nincsenek megjegyzések: