A nyaram első napja

Számomra ma kezdődött el a Nyár. Olyan érzés ez, mintha egy díszes kapuhoz értem volna, ami egy korszakot zár le, és egy újat nyít meg. A kovácsoltvas boltozat egy vastag tölgyfa ajtót ölel körbe, ami résnyire nyítva, ahonnan napfény, és madárcsicsergés hangja szürődik ki. Kétségtelen, a Nyár dallama. Az ajtó mögött újabb út fut, ott állok az évezredes boltív alatt, amin már sokan mások is keresztül mentek, mind más-más irányba, a Saját útjukon. Az én ösvényem elég kacskaringós, de ettől olyan izgalmas, sosem tudhatom, hogy kikkel találkozom, hova megyek. Csak rálépek az ösvényre, ami nem feltétlen egy kitaposott, s nem is egy kikövezett út. De nekem így tetszik, kicsit talán nehezebb, mintha a betonon haladnék, de ezek a nehézségek csakis tőlem függenek, hogy miként élem meg... Annyi helyről hallani, az Élet egy nagy utazás. Felszállsz a Hajnalvándorra, ami áthajóz a Nagy Kék Tengeren, az Örökké Lemenő Nap fényében, és megsem állsz, míg meg nem találod a kincsed, amit Neked rejtettek el, és csak Te találhatod meg. És a felfedezés nagy lesz, de erre Neked kell rájönnöd... Hiába minden, az itt leírt dolgok többnyire rám vonatkoznak. Tudjátok, ami nekem jó, és beválik, nem feltétlen jó Nektek is. Mindenki egyén, nem hiába. Mindenki más-más értéket képvisel, de ettől lesz egésszé a végén.

És mi van akkor, ha a küldetésed teljesíted? Meghalsz? Egy fenét. Bár a halál is a küldetés része... egy nagyobb cél felé. Mert mi van a halál után? Még nem haltam meg, erről nem tudok pontos leírást adni, de van több elképzelésem is. (azért több, mert próbálok mindenre gondolni...) De az ismeretlent a legnehezebb elképzelni, megálmodni. És az ismeretlen dolgok hozzák a változásokat. Azok meg mindig olyan rémísztőek, mert nem tudod, mi lesz aztán, és a bizonytalanság bugyraiba süppeszt. De aztán kialakul, és megismered, és akkor már nem lesz olyan komiszul idegen. Hagyd, hogy az Élet éljen. És élvezd, mert akkor is adhat, amikor úgy érzed, nincs tovább. Mindig van tovább, csak légy türelemmel, és a kezdeti kétségbeesés után emelkedj fel a gödörből. A Barátok ott lesznek, nyújtják majd a kezüket. De nem csak a gondok közben, az örömöt is megoszthatod velük. És akkor majd együtt fogtok emlékezni... Ez közelebb hoz majd egymáshoz Titket, kóbor lelkekeket.

Tudod jól, Neked szól ez az írás. Tessék emelt fővel járni, és nem elbújni a nehézségek elől. Azt hiszem, ezt nyugodt szívvel mondhatom. De nem akarok prédikálni, csak elmondom, hogyan lehet még...

Ma megyünk a Hajógyári Szigetre, jó móka lesz...