2007. június 7., csütörtök

Esti Krónika

Szerintem életemben nem blogltam ennyit, mint most. De úgy érzem, ha leírom, könnyebb lesz.

Ideje most már felállnom az út széléről, és abbahagyni az önsajnálatot. Hiszen a Barátaimnak is vannak gondjaik, nekik is kell a támasz. És az nem jó, ha én kiesek ebből a körből, és csak a magam kis világában vagyok...

Befestette Béla a hajam... Hm, izgalmas lett. Egyelőre még barátkozom a tükörképemmel... Az étvágyam nagyjából visszatért, de az elmúlt napok nem evései után nem akarom hirtelen leterhelni a pocakom. Talán már... De ne kiabáljuk el...

Azt hiszem, le kellene állnom a blogírással, legalábbis, nem ilyen gyakran, mert a szavak elvesztik valódi mondanivalójuk, és csak üres fecsegésnek hathat.

Nincsenek megjegyzések: