Az ágyamon ücsörgök, hátamat a párnának támasztom, mert a kovácsoltvas ágy rácsa elég hideg. Egy pók sétál el mellettem, ügyet sem vetve jelenlétemre. Nem is csodálom, hiszen aligha lát el 20 centinél tovább, legalábbis a tudományos kutatások ezt bizonytják. Nem rég értem haza, Hugival, Petivel és Istvánnal voltunk a Szigeten, újabb éjszsakai túrán. (belefér a nagy fenekem a gyerekhintába, tudjátok, abba a rácsos izébe, Dody, eztán már nem csúfolhatsz, bi-bi-bi...) Egy fekete macska is átszaladt előttem, ami a boszorkányoknak igen jó jel. Mert hiszem, hogy mindig kapunk jeleket, csak mindenkinek mást jelentenek. Nem vagyunk egyformák. De ettől kerek és teljes a világ. Így tudunk tanulni egymástól, és tanítani a másiknak.
Este még edzettünk Csabival és Petivel, átnéztük a nunchaku technikákat, kardoztunk, a végén pedig kardot cserétünk. Négy fajta kard volt lent: Himawari, Elemér wakizashija, és két darus kard. (Ma megállapítottuk, hogy darus és darus kard között is van jócskn különbség. És az én régi kardomnak - béke poraira - nagyon jó volt a súlyelosztása.) Cserélgettük egymás kardját, mindenki kipróbált mindent - a wakizashi volt a legérdekesebb - leszűrtük a konklúziót. Szerintem az ilyen gyakorlatok tanulságosak. (és már nem bírom felemelni a darus kardot, nagyon elszoktam...)
Huh, álmos vagyok, lépek aludni. Pedig annyi mindent szeretnék még elmesélni! Annyi mindent átéltem, megéltem, megértettem. Az élet mégiscsak szép! Mi kell hozzá? Szerelem, Család, Barátok, rengeteg SZERETET!!! Megértés, elfogadás, élnivágyás! Olyan jó, h ha magamba zuhanok, utána mindig sokkal, de sokkal jobb! Szebbnek látom a világot is. Pedig nem történtek nagy dolgok, de amik voltak, azok hétköznapi csodákkal éltek fel az én életemben. Egy SMS : ), egy nyuszi, aki nem akart odajönni a ketrechez, hogy beszélgessen velünk, egy levél egy Boszorkánytól, MSNen hagyott üzenetek, sör, amit még mindig nem szeretek, de ha jó a társaság - és ma az volt - akkor megiszok egy keveset -> ezek mind-mind fontosak voltak a napomban. Élni minden szörnyűség és nehézség ellenére jó.
Vis Tecum Sit! : )
Este még edzettünk Csabival és Petivel, átnéztük a nunchaku technikákat, kardoztunk, a végén pedig kardot cserétünk. Négy fajta kard volt lent: Himawari, Elemér wakizashija, és két darus kard. (Ma megállapítottuk, hogy darus és darus kard között is van jócskn különbség. És az én régi kardomnak - béke poraira - nagyon jó volt a súlyelosztása.) Cserélgettük egymás kardját, mindenki kipróbált mindent - a wakizashi volt a legérdekesebb - leszűrtük a konklúziót. Szerintem az ilyen gyakorlatok tanulságosak. (és már nem bírom felemelni a darus kardot, nagyon elszoktam...)
Huh, álmos vagyok, lépek aludni. Pedig annyi mindent szeretnék még elmesélni! Annyi mindent átéltem, megéltem, megértettem. Az élet mégiscsak szép! Mi kell hozzá? Szerelem, Család, Barátok, rengeteg SZERETET!!! Megértés, elfogadás, élnivágyás! Olyan jó, h ha magamba zuhanok, utána mindig sokkal, de sokkal jobb! Szebbnek látom a világot is. Pedig nem történtek nagy dolgok, de amik voltak, azok hétköznapi csodákkal éltek fel az én életemben. Egy SMS : ), egy nyuszi, aki nem akart odajönni a ketrechez, hogy beszélgessen velünk, egy levél egy Boszorkánytól, MSNen hagyott üzenetek, sör, amit még mindig nem szeretek, de ha jó a társaság - és ma az volt - akkor megiszok egy keveset -> ezek mind-mind fontosak voltak a napomban. Élni minden szörnyűség és nehézség ellenére jó.
Vis Tecum Sit! : )
2 megjegyzés:
Huhúúú ehhez nekem is közöm van!mármint a nyúlhoz meg az esti sörözéshez!:)
Bizony... : )
Megjegyzés küldése