Mikor hajnalban hazaértünk, Peti mondta, keltsem fel, amikor felébredek, mert megy haza tanulni. Nem voltam rest, így tenni, bár utálok másokat felébreszteni. Ám a biztonság kedvéért kakaóval a kezemben közelítettem meg. "5 perc múlva giben hakamában sorakozó!" - mondtam (ötlet from Grizli...XD) Erre csak a levegőbe lekevert két fülest, de a kakaó nem borult ki. Később mondta, majdnem elhitte... XD. Nagyon gonosz vagyok, hehe...
Meglehet, túl sok érzelmet írok le. De így tartom szükségesnek. Gondolkodtam azon, hogy csak megadott e-mail című embereknek engedem meg, hogy olvassák e sorokat, de igazából, nincs mit titkolnom. Vállalok minden sort, amit leírok, mert a dolgokról ez, vagy az a véleményem. Én ilyen vagyok, akinek nem tetszik, az ne olvassa. Nekem aztán elhihetitek, nem arra gyúrok, hogy nagy olvasottságú blog legyek. Régen is vezettem naplót, jópár meg is telt. Szeretek írni, mert írni jó, és talán még egy némely íromány tanulságos is lehet, vagy éppen elrettentő példa...
Ma rég nem látott ismerősök napja volt. Leginkább családi barátok. Egyik ismerősünk elhozta a családját. Felesége éppencsak elmúlt 18, és kisfiuk nem régiben 5 hónapos. Teljesen le voltam döbbenve, mikor kiderült a kora, mert idősebbnek hittem magamnál. Aztán kiderült, tévedtem. A kisbaba nagyon elbűvölő, igaz, nem sokáig maradt az ölemben, mert idegen vagyok, "nem jó illatú", de amikor a babakocsiban tologattam, akkor mosolygott, és vígan rúgkapált. Itt volt ez a lány, aki már Anyuka, és itt vagyok én, akinek esze ágában sincs még szülni. (persze, nem is aktuális...) Eszter imádja gyermekét, és ez kölcsönös volt, ahogy megfigyeltem. Nagyokat játszottak evés után, öszínte gyerekkacaj töltötte be a lakást. Eszter a Családjának él. Ez az Ő élete. Lehet, hogy néha terhesnek érzi, de legalább már van saját családja. És ez nagy Kincs.
Este lementem Szilvihez, órákon át beszélgettünk, és nem csak Rólam. Róla is. Ideje már végre másokkal foglalkoznom, és nem csak önző mód magammal. Mire jutottunk? Mindenki másként éli meg az érzelmeit. Hiába írtam le az elmúlt napok történéseit, ezek akkor is csak az én érzelmeim voltak, én éltem meg, nem más. Hiába magyarázom, milyen rossz, meg ilyenek, nem lehet másnak megértenie. Csak sejteni lehet, de átérezni nem. És ezt most nem azért írom, hogy bárkit is lebecsméreljek empatikus képességeiben. Ezért nem szeretek én sem ítélkezni mások felett. Csak sejteni tudom, mit érezhet, de, hogy valójában mi játszódik le benne, azt nem.
Másrészt a Barátságról csevegtünk - miután a pasikat jól kiveséztük XD. Szerintem a barátság olyan, mint egy virág, de minden barát más-más fajta. Van, akinek több törődés kell, van, aki elfogad kevesebbet, van aki meghálálja, van, aki nem. De ez így van rendjén. Nem azért adunk, hogy aztán viszont várjunk valamit. Ez nem így műkődik. Ha adunk, az nekünk is jó, mert a másiknak örömet okoz, és mi örülünk annak, hogy ő örül, és ez nekünk is jó. Akkor, ki is segít kinek? : )
Harmadrészt, az emberek egy része dédelget világmegváltó terveket. De vajon melyik világról van szó? Az enyémről? A Tiédről? Az Övéről? Mindegyikről. A Világaink összeérnek, az összes kapcsolatban áll mindegyikkel. És ha az egyiken segítünk, az kihat a többire. Sőt, ha a mi világunk rendben van, akkor az is hatással van a többire. Mert bárki bármit mondjon, a hatással vagyunk egymásra. És az a legnagyobb értékünk, ha szeretni tudunk. Akkor is, ha az fáj. Akkor is, ha úgy érezzük, nem érdemlik meg. Mert a Szeretet tiszta, és nem válogat... De ezt most senki se értse félre. Ettől még semmi sem változik, és minden marad úgy, ahogy eddig volt, az elmúlt napokban.
Meglehet, túl sok érzelmet írok le. De így tartom szükségesnek. Gondolkodtam azon, hogy csak megadott e-mail című embereknek engedem meg, hogy olvassák e sorokat, de igazából, nincs mit titkolnom. Vállalok minden sort, amit leírok, mert a dolgokról ez, vagy az a véleményem. Én ilyen vagyok, akinek nem tetszik, az ne olvassa. Nekem aztán elhihetitek, nem arra gyúrok, hogy nagy olvasottságú blog legyek. Régen is vezettem naplót, jópár meg is telt. Szeretek írni, mert írni jó, és talán még egy némely íromány tanulságos is lehet, vagy éppen elrettentő példa...
Ma rég nem látott ismerősök napja volt. Leginkább családi barátok. Egyik ismerősünk elhozta a családját. Felesége éppencsak elmúlt 18, és kisfiuk nem régiben 5 hónapos. Teljesen le voltam döbbenve, mikor kiderült a kora, mert idősebbnek hittem magamnál. Aztán kiderült, tévedtem. A kisbaba nagyon elbűvölő, igaz, nem sokáig maradt az ölemben, mert idegen vagyok, "nem jó illatú", de amikor a babakocsiban tologattam, akkor mosolygott, és vígan rúgkapált. Itt volt ez a lány, aki már Anyuka, és itt vagyok én, akinek esze ágában sincs még szülni. (persze, nem is aktuális...) Eszter imádja gyermekét, és ez kölcsönös volt, ahogy megfigyeltem. Nagyokat játszottak evés után, öszínte gyerekkacaj töltötte be a lakást. Eszter a Családjának él. Ez az Ő élete. Lehet, hogy néha terhesnek érzi, de legalább már van saját családja. És ez nagy Kincs.
Este lementem Szilvihez, órákon át beszélgettünk, és nem csak Rólam. Róla is. Ideje már végre másokkal foglalkoznom, és nem csak önző mód magammal. Mire jutottunk? Mindenki másként éli meg az érzelmeit. Hiába írtam le az elmúlt napok történéseit, ezek akkor is csak az én érzelmeim voltak, én éltem meg, nem más. Hiába magyarázom, milyen rossz, meg ilyenek, nem lehet másnak megértenie. Csak sejteni lehet, de átérezni nem. És ezt most nem azért írom, hogy bárkit is lebecsméreljek empatikus képességeiben. Ezért nem szeretek én sem ítélkezni mások felett. Csak sejteni tudom, mit érezhet, de, hogy valójában mi játszódik le benne, azt nem.
Másrészt a Barátságról csevegtünk - miután a pasikat jól kiveséztük XD. Szerintem a barátság olyan, mint egy virág, de minden barát más-más fajta. Van, akinek több törődés kell, van, aki elfogad kevesebbet, van aki meghálálja, van, aki nem. De ez így van rendjén. Nem azért adunk, hogy aztán viszont várjunk valamit. Ez nem így műkődik. Ha adunk, az nekünk is jó, mert a másiknak örömet okoz, és mi örülünk annak, hogy ő örül, és ez nekünk is jó. Akkor, ki is segít kinek? : )
Harmadrészt, az emberek egy része dédelget világmegváltó terveket. De vajon melyik világról van szó? Az enyémről? A Tiédről? Az Övéről? Mindegyikről. A Világaink összeérnek, az összes kapcsolatban áll mindegyikkel. És ha az egyiken segítünk, az kihat a többire. Sőt, ha a mi világunk rendben van, akkor az is hatással van a többire. Mert bárki bármit mondjon, a hatással vagyunk egymásra. És az a legnagyobb értékünk, ha szeretni tudunk. Akkor is, ha az fáj. Akkor is, ha úgy érezzük, nem érdemlik meg. Mert a Szeretet tiszta, és nem válogat... De ezt most senki se értse félre. Ettől még semmi sem változik, és minden marad úgy, ahogy eddig volt, az elmúlt napokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése